Zeneírói, zenetudományos munkássága egyaránt jelentős, számos zenei tárgyú kötet és esszé szerzője volt. Zeneszerzői pályája nagyon sokarcú, stílusa évtizedenkénti jelentős változásokat mutat. Első alkotó periódusát a népdal- és Bartók-hatás jellemzi, ezt követte a szerializmus felé fordulás, a zenei grafika, majd a neobarokk és ezzel párhuzamosan a dzsesszmuzsika felé tájékozódás. Újabb műveit régi erdélyi dallamok mai hangvételű újjáélesztése, modern keretbe foglalása jellemzi. Számos zeneműve kapcsolódik szorosan a magyar és az egyetemes irodalomhoz, így száznál is több, a magyar és a világirodalom, valamint a népköltészet remekeihez kapcsolódó vokális zenemű szerzője, amelyek műfaji szempontból is változatosak, monooperáktól oratorikus művekig, kórusoktól dalokig.
Munkásságát emellett több szimfónia, zongoraverseny, mise, neobarokk concertók, vonósnégyesek, ütőskvartettek, különböző hangszeres szólódarabok, szonáták, monodrámák, dalsorozatok és kétkötetnyi kórusmű körvonalazza.