Patchwork

2020. július 23.
Fotó: Bíró Dávid
Gorka Géza emlékezete
| Kéri Gáspár |


Néha csak egy hajszálon függ, hogy egy életmű elmerül a feledés homályában, vagy fennmarad az emlékezetben. Most éppen utóbbira nyílik lehetőség, miután a műgyűjtő Chovanecz Balázs másfél évtizednyi kitartó munkával ezerdarabos kollekciót hozott össze a huszadik századi magyar kerámiaművészet meghatározó alkotójától, Gorka Gézától. A Kieselbach Galéria pedig kiállítást és albumot szentelt a gyűjteménynek és Gorka életművének. 

A hatvanas évek derekán szinte nem létezett lakás, ahol ne tartottak volna legalább egy hamutartót a dohányzóasztalon vagy egy vázát a könyvespolcon, ami nem a mester keze nyomát viselte. Viszont a kerámia törékeny tárgy, a divatok és vele a közízlés is folyamatosan változik – idővel a Gorka-kerámiák is eltűntek a lakások enteriőrjéből. Az élete jelentős részét Verőcén töltő és ott alkotó Gorka pályája a magyar fazekasság meghatározó városában, Mezőtúron indult az 1910-es években, majd Németországban folytatódott, hogy hazatérve már az art déco stílusjegyeit hordozó kollekciókat készítsen jellegzetes mázas technikáival. Gorka kerámiáinak másik ismertetőjegye az erdélyi és a felvidéki népi motívumok, valamint a habán kerámiák továbbgondolása és integrálása a modernizmus gondolatkörébe. És bár a bevonuló szovjet csapatok 1945-ben agyaggalamb-lövészetet rendeztek a verőcei műhely darabjaiból, Gorka a háború után is töretlenül folytatta a munkát. Stílusa erőteljesen illeszkedett a kor ízléséhez, amit ma leginkább a retró jelzővel szoktunk illetni. Mindamellett érdemes a szülők és nagyszülők dísztárgyai között Gorka-kerámiák után nézni: én kettőt is találtam a napokban.

(A megtörhetetlen Gorka. Kieselbach Galéria, július 15. – augusztus 15.)

***

Fotó: The Qualitons
Egzotikus utazás kézifékkel
| KR |


„Zöld-sárga, zöld-sárga / Hangyák lejárata / Tollasgyík szemében áll egy kis leányka” – énekli bele a stúdiómikrofonba egy mezőtúri srác, eddig rendben, csakhogy ez a YouTube-csatorna a seattle-i KEXP rádióé, egy amerikai rockrádióé több mint kétmillió követővel, hoppá. Színmagyarul szól a rock, ráadásul a hatvanas-hetvenes évek fordulójának méltatlanul elhallgatott zenekarát, a Kexet idézi G. Szabó Hunor és a The Qualitons. Mindez, mondom, Amerikában. „Köszönöm a Red Hot Chili Peppersnek, hogy megismertem a The Qualitonst!” – írja az egyik magyar rajongó, értsük jól. A jó évtizede hasító hazai zenekar soulos-funkos-groove-os, beates, pszichedelikus rockos megszólalására ők is felfigyeltek, Amerika odavan a magyar srácok progresszív, néha kavallal, dudukkal, furulyával, szitárral bolondított, hullámzó-elszálló dalaiért. Még ha olykor szavukat sem értik. Valahogy úgy csapódhat le náluk, ahogyan egy kommentelő írja is: „Kurt Cobain Beatlest énekel.” Csűrhetjük, csavarhatjuk, kereshetjük a műfaji meghatározást, a helyzet azonban egész egyszerűen az, hogy a The Qualitons veszettül jó. Akkor is, ha Kovács Katival állnak színpadra huszonévesek előtt, vagy előrántják a Kexet a feledésből, és akkor is, ha önálló szerzeményekkel rukkolnak elő. Bőven vannak angol számaik, a nyelv itt azonban mellékszál – G. Szabó Hunor és legénysége mindenhogyan működik. Feltehetően a kivetítő sem lesz akadály, simán át fog ütni a Müpa autós koncertmozijának programjában is az Orientális utazás repertoár sodró, utaztató lendülete. Tessék, kéziféket behúzva, parkoló üzemmódban is gyönyörűen lehet utazni. 

(The Qualitons: Orientális utazás. Müpa Autósmozi, július 24. 21.00) 

Címlapkép: Mandiner-ARCHÍV 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés