„Egy élet kell, amit érdemes élni”

2020. február 13.
Nincs még egy olyan ember, aki nála jobban tartana távolságot saját legendáriumától. Nem szeret beszélni a nyolcvanas évekről, pedig a daliás idők egyik arca ő volt; nem azért játszott rockot, hogy rocksztár legyen, de ha van ilyen, akkor az éppen ő. Az Európa Kiadó újra lemezt ad ki, Menyhárt Jenő pedig a hatvanon túl jár. Interjú a rock and rollról, a klímaügyről és az „igen kemény” világról.

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

„Megrémülök a hangomtól / El fogok tűnni a rock and rollból / Olyan már, mint egy menekülttábor / Mindenki itt van, aki nem elég bátor” – négy évtizede írta. Miért nem tűnt el azóta bármikor végleg?
Volt, hogy eltűntem. A költészet egyébként nem feltétlenül szó szerint értendő, mert ha úgy lenne, akkor Ady Endrén is számon lehetne kérni, hogy valóban Góg és Magóg fia volt-e, vagy József Attilán, hogy tényleg ölt-e embert… Voltak időszakok, amikor a rock and rollból eltűntem. Volt időszak, amikor Amerikában éltem, a kilencvenes évek közepétől 
a kétezres évek közepéig. De 2004 után is el-eltűntem, hiszen az együttesem nem professzionális zenei karrier mentén működik, úgy játszunk, ahogy az élet hozza. Én nem a rock and rollt tettem az életem középpontjába.

De a rock and roll ma már tényleg mintha hasonlítana arra, amilyennek leírta. Biznisz.
Akkor az Európa Kiadó esetében nem volt szó bizniszről. Engem az érdekel, hogy dalokat írjak, és ezekben olyan módon beszéljek a világról, ahogy én gondolom. Ez számomra érdekes szellemi kaland. Amikor van késztetésem erre, és összeállnak az ötleteim, akkor valamilyen módon aktívan elkezdek egy menetet. Az életem egyik része, hogy dalokat írok, és időnként színpadra állok velük, vagy rögzítem őket. De ezt nem hívnám ma már rock and rollnak, most általában zenélésről beszélünk.

A nyolcvanas években azonban rock and rollnak nevezték a szabadságérzést, amely annyira valós volt. A kilencvenes évekre mintha elillant volna. Röpke illúzió volt.
Nem hinném, hogy erről van szó. Ez inkább a rock and roll történetéből fakad. Amikor 1981-ben az idézett sorokat írtam, akkor a rock még ismeretlen territórium volt. Olyan volt ebben részt venni, hogy az ember nem tudta pontosan, hova megy a hajó. A történet ma már másik szakaszában van. Ez nem jó vagy rossz, egyszerűen a történetnek különböző pontjairól beszélünk. Más a közeg, amelyben tevékenykedünk, de eléggé átlátható.

Amikor az emberek nehéz helyzetben vannak, akkor kicsit az élükre vannak állítva, és abból erős dolgok tudnak kijönni”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés