És ki cipeli Greta bőröndjeit?

„Természetesen szeretnénk tudni, hogyan jutott el Madridból a vonatig, és ki segített neki a felszállásnál. És természetesen azt is, hogy ki segít majd neki a le- és átszállásnál, hiszen egy ilyen kecses fiatal nő nemigen tudna egyedül átcipelni két hatalmas bőröndöt és három táskát a nyolcadikról a tizenkettedik vágányra. Vannak még vasútállomások liftek és mozgólépcsők nélkül. 

Nem mintha az agyamra menne az aggodalom Greta miatt. Aki az ősszel kétszer is átkelt az Atlanti-óceánon egy kis lélekvesztőn, az inas, mint a bőr, kemény, mint a Krupp-acél, és időtálló, mint egy jó dzseki. Csak azt akarom, hogy azok a legendák, akiket mutogatnak nekünk, hitelesek legyenek. Különben átverve érzem magam. 

A gonosz nép mindig csak egyedül látja Gretát. Senki sincs ott, aki vezetné a határidőnaplóját, nincs senki, aki a pakolásban segítene, vagy aki szendvicseket kenne az útra. És azt a fotót is egyedül csinálta, amelyiken a nagysebességű vonat padlóján ül. Valahogy. Hogyan tovább, Greta? A Nobel-díjon már mindent elért, amit egy fiatal nő csak kívánhat magának. 

Most már visszamehetne az iskolába, és megcsinálhatná az érettségit. Csak arra az esetre, ha véletlenül elhalasztanák a világvégét.”