Sebes Budapest

2019. december 12.

Békés Márton
Minden, ami egy hivatalból pacifista, fogyasztói társadalomban a korábbi korok konfliktusaira emlékeztet, alá van vetve az „eltűnés esztétikájának”.

A VÁROS SZÜLETÉSE

Lewis Mumford, a modern urbanisztika alapítója autodidakta városkutató volt. Egyik zseniálisan intuitív meglátása szerint „az erődnek, a tábornak és a városnak azonosak az alapjai: a katonai besorolás”. Valóban: a városok születésénél igen gyakran a háború a bába.

Az egymást metsző utak egykori konfliktusok kereszteződései, a város helye katonai stratégia eredménye nyomán rögzült. A múlt század második felétől egyenesen kettévágott városok – Bejrút, Berlin, Jeruzsálem, Nicosia – emlékeztettek arra, hogy a demarkációs vonal gyakran nem körülöttük, hanem bennük húzódik. A térképek, kataszterek, népösszeírások, házszámok és rendszámtáblák eredete szintén a város katonai adminisztrációjához kötődik. A városfal a konfliktus horizontja, amely a kívülről érkező fenyegetés vektorát rajzolja a térképre. Budapesten a középkori városfal helyét jelzi a Kiskörút nyomvonala, a Fő utca pedig egy római hadiút mentén fekszik. E régmúlt emléke az is, hogy Óbudán az aquincumi amfiteátrumra – amely az Alpoktól északra a legnagyobb római aréna volt – ráépült házak harmincas évekbeli lebontásakor derült csak fény arra, hogy alapjaik az ókori aréna falain állnak. Aquincum büszkesége egyébként a helyi légió gyakorlóterének helyére épült.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés