Inkorrekt szobrok, polkorrekt döntések

2019. december 12.

Koltay András
Mit üzen a százéves szobrok elleni hadjárat?

Valamikor tíz-tizenöt évvel az amerikai polgárháború befejezése után a déli államokban szép sorban elkezdtek emlékműveket emelni a konföderáció hőseinek, hadvezéreknek, államférfiaknak. A rákövetkező évtizedekben számos ilyen szobor jelent meg a köztereken, amelyek sokáig békésen bámultak az alattuk járókra-kelőkre. A charlestoni, 2015-ös templomi mészárlás után, amelynek során az elkövető kilenc afroamerikai hívőt gyilkolt meg, egyes önkormányzatok elkezdték eltávolítani a szobraikat. Ez a folyamat 2017-ben, a charlottesville-i tüntetésen történt gázolásos merénylet után felgyorsult, jelentős vitákat kiváltva.

Az egyik oldalon állnak a faji egyenjogúságért küzdők, akik szerint a szobrok a fehér felsőbbrendűséget hirdetik. A másik oldal szerint viszont a déli államok kulturális örökségéhez tartoznak. Bár indultak perek az önkormányzatok döntéseivel szemben, jogi értelemben a helyzet egyszerű: a közterületeken elhelyezett szobrok az adott önkormányzat általi „beszédnek” tekintendők, így kiterjed rájuk a szólásszabadság védelme. De ugyanilyen beszédnek minősül a szobrok eltávolítása is. Az önkormányzat nem kényszeríthető sem arra, hogy valamely szobrot akaratán kívül kihelyezzen, sem arra, hogy egy általa kihelyezett alkotást a helyén tartson. A helyzet összetettségére jellemző, hogy több déli államban jogszabály tiltja a konföderációs emlékművek eltávolítását, és ezek közül többet már a 21. században fogadtak el.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés

Ajánljuk még a témában