Főpolgármester úr!

„Tarlós István válaszolt minapi bejegyzésemre, s mindjárt számos új szempontot emelt be a városról folytatott diskurzusba. Kiderítette, hogy a hetvenes években, amikor ő mérnök volt, én csecsemő voltam, és amikor én még nem is borotválkoztam, ő leváltotta a tanácselnököket és az elvtársakat. Nos, ehhez egyet s mást hozzáfűznék, úgyhogy akkor mutatom is, főpolgármester úr, mi az a nyílt levél:

Főpolgármester úr!

Egykori SZDSZ-szavazóként jelzem önnek, aki az SZDSZ színeiben váltott rendszert, hogy nem erről volt szó: a magyar társadalom nem elnyerte, hanem elszenvedte azt a rendszerváltást. Remélem, a jövő nemzedék több erénnyel váltja majd le az önök rendszerét! Remélem, tanulnak az önök hibáiból és bűneiből, főpolgármester úr!

Kérem elnézését, de amikor ön azzal aláz engem, negyvenes adófizetőt, aki eddig eltartottam önt, hogy én még milyen fiatal vagyok, akkor előttem mégiscsak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága belügyi osztályvezetőjének alakja dereng fel, akikbe sem alázat, sem önreflexió nem szorult, csak végtelen önelégültség, amint matuzsálemként azt képzeli, érti a világot, ami már rég elhaladt mellette.

Ön félreérti a főpolgármesteri pozíciót: ahelyett, hogy a jövőbe vezetné a várost, a találékony gondnok szerepére tör. Ahelyett, hogy a budapestiek érdekeit képviselte volna, ön szó nélkül tűrte a város kisemmizését, intézményeitől és jogaitól való megfosztását. Nem fordult sem az ügyészséghez, sem a közvéleményhez, amikor látta, miként hordja el a Fidesz-MSZP parkolási maffia a választóinak a pénzét. Ön tétlenül nézi a gyalázatosabbnál gyalázatosabb ingatlanpanamákat. Ön félreérti a helyzetét, mert nem az agglomerációból terepjáróval ingázók választották meg, hanem a Budapesten élők – őket kellene képviselnie. Jelzem továbbá, hogy ön félreérti a demokratikus versenyt, főpolgármester úr, ha azt hiszi, hogy annak tárgya az én korom, és nem az ön teljesítménye.

Üdvözlettel: Puzsér Róbert”