Nem hivatkozhatnak házszabálysértésre

Az Országgyűlés egy héttel ezelőtt, 2013. június 21-én elfogadta a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényt.

A törvény elfogadása óta voltak, akik arra biztattak, hogy ne írjam alá a jogszabályt, és voltak, akik azt kérték, ne gördítsek akadályt a hatályba lépés útjába.

Fontosak számomra a hozzám eljuttatott vélemények és észrevételek, de végső álláspontomat – mint minden más esetben, a földtörvény ügyében is – kizárólag az alkotmányosság kritériumai befolyásolják. Élve az Alaptörvényben rám ruházott jogokkal, valamint a senki mással meg nem osztható, és senki másra át nem hárítható felelősséggel, ezt a törvényt is alapos és mélyreható alkotmányos vizsgálatnak vetettem alá.

Megállapítottam, hogy a földtörvény alkotmányossága sem tartalmi, sem formai szempontból nem vonható kétségbe, így kihirdetésének nincs alkotmányos akadálya.

A törvény elfogadása óta voltak olyanok is, akik petícióval fordultak hozzám, jelezve, hogy szerintük törvénysértő volt az elfogadás módja: ők arra biztattak, hogy állapítsam meg a törvény közjogi érvénytelenségét.

Mivel magam is értesültem arról, hogy a zárószavazás során botrányos rendzavarás történt az Országgyűlésben, ezt a kérdést különös alapossággal és körültekintéssel vizsgáltam meg. A parlamenti ülést rögzítő felvételek és parlamenti jegyzőkönyvek gondos áttanulmányozása után megállapítottam, hogy a házszabályra való hivatkozással sem vonható kétségbe a törvény közjogi érvényessége.

Meggyőződésem: nem hivatkozhatnak házszabálysértésre azok, akik erőszakos fellépéssel akadályozták, hogy az elnök levezesse az Országgyűlés ülését.

Nem hivatkozhatnak jogsértésre azok, akik a házszabályt semmibe véve saját maguk akadályozták meg azt, hogy az általuk kezdeményezett névszerinti szavazást a levezető elnök elrendelje.

Nem hivatkozhatnak házszabálysértésre azok, akik minden eszközzel – így szavazókártyája elvételével is – megpróbálták a levezető elnököt megakadályozni abban, hogy az ülést tovább vezesse.

Aki úgy véli, hogy önmagát a törvények fölé helyezheti, olyan útra téved, amin egyetlen lépést sem volna szabad megtennie. A demokrácia azt jelenti, hogy bárkinek lehet más a véleménye, bárkinek lehet más a jövőről alkotott elképzelése, lehetnek értékvitáik, és lehetnek egymástól eltérő programjaik a politikai pártoknak – de mindez csak akkor szolgálja politikai nemzetünk érdekét, ha mindenki, így a parlamentben helyet foglaló pártok és politikusaik is tiszteletben tartják a demokratikus normákban megtestesülő rend mindenkire egyaránt kötelező szabályait.

Ez az esemény azonban azt mutatja, hogy vannak, akik múltunk legrosszabb emlékeit idéző módon a demokráciát abban látják megtestesülni, ha függetlenül törvényektől és szabályoktól, akár erőszakkal is érvényt próbálnak szerezni akaratuknak. Tévednek, akik úgy gondolják, hogy ők azt tehetik, amihez kedvük van, miközben millióktól a törvények betartását kérik vagy várják el. Ez elfogadhatatlan. Ezért felhívom a figyelmét minden politikusnak, pártnak, politikai mozgalomnak, hogy amikor véleményének vagy akaratának kifejezési formát vagy eszközt keres, akkor azt minden esetben úgy válassza meg, hogy se az ország, se annak polgárai ne érezhessék, hogy a politikai szerepet vállalók a törvények felett állónak gondolják magukat.

Mert nem mindegy, milyen példát közvetítünk: rend nem születhet rendbontásból, törvényesség a törvénytelenségből, joguralom a jogtalanságból.