Új alkotmányt ígért Magyar Péter, ehhez képest csak a bontásra ítélt Kádár-kockán cserélgeti a kilincseket rézre

Alapvetően nem vagyok az Alaptörvény időnkénti módosítása ellen. Sőt, valljuk be: a jogrendszernek le kell követnie a társadalmi változásokat, hiszen minden egyéb jogunk ebből az origóból eredeztethető. Ebből a nézőpontból még az is érthető lenne, amit a Tisza csinál – legalábbis a szándék szintjén. Fogják magukat, és igyekeznek a saját képükre formálni a normaszöveget. Kicsit visszaható törvényhozással, kicsit személyre szabottan, de mozognak. 

Itt van ugyebár a logikai bukfenc: Magyar Péterék egyszerre akarnak „történelmi alkotmányozást”, új alaptörvényt, teljes megújulást – közben pedig teleírják a jelenlegi szöveget olyan passzusokkal, amiknek az égvilágon semmi gyakorlati hasznuk nincs, ha tényleg komolyan gondolják a váltást.

Miért akarják most, ebben a pillanatban korlátozni a miniszterelnök megbízatását nyolc évben (16. módosítás, 1. cikk), vagy az országgyűlési képviselőkét tizenkettőben (17. módosítás, 2. cikk)? Ha valóban új alkotmányt írnak nemsoká, akkor ezek a korlátok ott is szerepelhetnének. Most beleerőltetni ezeket nem több, mint olcsó szemfényvesztés a drága választóknak. Ez olyan, mintha a bontásra ítélt Kádár-kockán még gyorsan lecserélnénk a kilincseket rézre, vagy épp a budit aranyra-márványra, hátha a szomszéd elismerően bólint, miközben már a markoló is ott áll a kertben.

A gyanúm az, hogy itt két forgatókönyv létezik, és egyik sem túl hízelgő. Az egyik, hogy valójában eszük ágában sincs alkotmányozni, és ezzel a tákolt verzióval akarják végigcsinálni a ciklust, mert kényelmesebb a meglévő keretek között szabni-varrni. Hosszú távon nem túl kifizetődő. A másik, hogy pontosan tudják: 

Mert amíg egyesek a cikluskorlátokon vitatkoznak, színesítve az abszolút filmszínház képkockáit, addig a módosítások érdemi részei kimondják: a hatálybalépés napján Sulyok Tamás megbízatása megszűnik, visszaveszik a kekvákat, és így tovább. Sőt: még az is lehet, hogy a Párt elengedi a korlátozásokat, demonstrálva, mennyire hallgatnak a felhördülésre.

Ez az igazi bajom ezzel az egésszel. Ha egy politikai erő felhatalmazást érez az alkotmányozásra, akkor tessék leülni, és megírni az újat. De az ország legfontosabb törvényét politikai bazárrá silányítani, ahol a népszerűnek szánt „limitmódosítások” csak díszítőelemek, miközben zajlik a totális közjogi (és sajtó-) tisztogatás – nos, ez minden, csak nem államférfiúi teljesítmény.

Nyitókép: AI-illusztráció