Trump belépője a magyarországi rendszerváltozás éveire emlékeztet: egy pillanat alatt minden marhaság, amit előzőleg az állampárt harsogott, nevetségessé vált – mondja Schiffer András. A volt politikussal szétszálaztuk a USAID-jelenséget, majd szó volt Daniel Freundról és Magyar Péterről is.
1971-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán diplomázott 1995-ben. A Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda vezetője, 1996-tól a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, majd ügyvivője volt. 2000-ben alapító tagja volt a Védegyletnek, 2007 őszén pedig az LMP-nek. 2013 és 2016 között a párt társelnöki pozícióját töltötte be, 2016 májusában bejelentette, hogy lemond a tisztségről, és visszaadja országgyűlési képviselői mandátumát. 2018 májusában kilépett a pártból.
Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten egy az Egyesült Államokkal formálódó gazdasági megállapodásról beszélt, Donald Trump amerikai elnök viszont éppen vámokkal tervezi sújtani az Európai Unió országait. Mi várható?
Először is: a kétoldalú kapcsolatok aligha lehetnek rosszabbak, mint Joe Biden elnöksége idején. Praktikus kockázatok azonban vannak. D. J. Trump nem nagy híve annak, hogy sok német autó furikázzon az amerikai utakon, márpedig a magyar nemzetgazdaság német autóipartól való függése megerősödött az utóbbi évtizedekben. Ráadásul amikor az Európai Unió a belső égésű motorok kivezetéséről döntött, Budapesten – a konnektivitás jegyében – megszületett a kelet-ázsiai akkugyárak behozatalának gondolata, akár a természeti környezet feláldozásának az árán is. Ehhez képest most a német gazdaság és az elektromosautó-ipar is kifejezetten rossz pályán van, erre pedig csak ráerősíthet a Trump-féle vámháború. Ez nagy fejtörést okozhat a magyar nemzetgazdaság irányítóinak.
Talán enyhítheti a részleteiben nem ismert különalku.
Bármi lehetséges, akár az is megtörténhet, hogy ebben a sajátos felállásban a német ipar szereplői és rájuk kapcsolódva az uniós döntéshozók is valamiféle közvetítőt látnak meg Orbán Viktorban Donald Trump felé. Ebből Magyarország rövid távon profitálhat.
A készülő vámháború küszöbén felértékelődhet hazánk, illetve személyesen a miniszterelnök európai pozíciója.
Személyes vagy ideológiai konfliktus bizonyosan nem lesz a következő négy vagy ki tudja hány évben az USA és Magyarország vezetése között.
Mondják, a politikában nincsen hála.
Azért ezt árnyaljuk picit. Orbán ugyebár 2016-ban elsőként „endorszolta” Trumpot, aztán két évvel ezelőtt a fideszes holdudvar egy részének fintorgásától is kísérve személyesen látogatta meg Texasban az elnököt, akiről azt mondták, a republikánus jelöltségre sincs esélye. Nem hiszem, hogy ezt a kiállást elfelejtené Trump. Ami a vámháborút illeti, ott sokkal inkább az érvényes, ami Panama vagy Grönland esetében: érdemes Marco Rubio külügyminiszter nyilatkozatait figyelni, aki többek között kimondta azt, hogy multipoláris világrend van. Ezért néhány hónapja még „megsapkázás” járt volna. Az elnök berúgja a kocsmaajtót, előrántja a Coltot, mond valami nagyot, és abból lehet alkudni. Ebben a folyamatban lehet tehát szerepe a magyar miniszterelnöknek, akinek – károkat is okozva az országnak – sikerült feljátszania magát a nyugat-európai és az amerikai politika terepére. Megjegyzem ugyanakkor: ennyire függővé, kiszolgáltatottá tenni a magyar gazdaságot a globális ellátóláncoktól hosszú távon végtelenül sebezhetővé teszi az országot.
Donald Trump kikényszerítette a fényre a mélyállamot: felfüggesztette az amerikai kormány külföldi segélyeit, sőt nyilvánossá tette az előző évtizedek költéseit. Bemutatjuk, kik és milyen pénzeket kaptak Magyarországon az amerikai segélyezési politika révén.
A társadalmi értékek mellett fontos a józan ész visszatérése a politikába, amely a jobboldali fellépés alapja kell hogy legyen mind bel-, mind külföldön.
A környező országok magyar erői jó viszonyt ápolnak a rendszerpártokkal, ami eddig jó volt a magyar közösségeknek. Kérdés, mit jelent mindez a magyarság számára a tömegtüntetések idején.
A február 23-ai választás tétje, hogy kormányzó erővé válik-e a középtől jobbra álló tömb.
Brüsszel azt állítja, az EU felkészült arra, hogy Donald Trump következő célpontjaként extravámokat kap a nyakába. Ha az unió belemegy a kereskedelmi háborúba, tovább romlik egyébként sem rózsás helyzete.
Tíz ember megsérült, egyikük állapota súlyos.
Merre tovább, Európai Unió? Kik a valódi szabadságharcosok? Meddig erősödnek a patrióták?
