Kiverte a balhét Gyurcsány „pótfia” Kötcsén, de nem jutott sokra

Nézz rá a DK-sokra, a képükre van írva a korruptság, az árulás, a sunyiskodás. Igen, ezek a belsö tulajdonságok kiülnek az arcra. Az egyedüllét óráiban, miután kialudta a kómát, Gyurcsány így roskadozik bünei súlya alatt. A lázadozó bunkósággal kevert önvád lassacskán elveszi immáron a maradék eszét is. "Pofátlanul csak hazudtunk reggel, délben, este, Vajon a ti szemetekben ez oly szépen fest-e? Gyurcsány vagyok nem tagadom, a magyarok veszte, Ki oly sok ember boldogságát komiszul elcseszte. Adjál mégis egy újabb esélyt a kókler Ferónak, Még akkor is, ha unokáid ezért jól megrónak. Nálam csak a mutyi számít, nincs helye melónak, Megtehetem, bőröm vastag, mint egy csatalónak. Bár jól tudom, kívánjátok, hogy hamar kimúljak, Adja Isten, hogy még egyszer rátok szabaduljak. Megoldom a problémátok, mint még soha senki, Úgy éltek majd mint egy csöves, éhenkórász jenki."

Juhász Gyula ezt írná ma Gyurcsányról : "Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár."

Csőzik lacika és az ElQro is buszke lehet rád, baromarc!

a papa a szadesz előtt az MSZMP-ben is nyomult, mondhatni karrierista volt, de Kuncze kabinetfőnökségénél feljebb nem jutott.