Vajon meddig tűrik a külföldi támogatók, hogy a Tisza Párt itthon lebegtesse az álláspontját?
Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala
Az „érted aggódom, nem ellened” hangvételében készített összeállítást a Magyar Péterért szinte rajongó HVG, s afféle szabályt erősítő kivételként arra jutott, hogy a Tisza Pártnak ködösek és hiányosak a szakpolitikai elképzelései. Nahát! A szerzők felemlegették többek között az esetet,
amikor az egyik fővárosi politikusuk olyan önkormányzati vezető lemondását követelte, aki már tavaly óta nincs is az adott pozícióban.
De ellamentáltak azon is, pontosan mi az álláspontja Official The Mannek és csapatának az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Most ezt tesszük mi is.
Merthogy a regnáló Orbán-kormányt nemzetközi szinten meg itthon is évek óta azzal szokás támadni, hogy békemissziót folytat, nem küld fegyvereket, ami értelmezésük szerint egyenesen oroszbarátság.
Hogy emiatt mekkora a hiszti, azt azon az ominózus strasbourgi európai parlamenti ülésen mindenki megtapasztalhatta.
Ursula von der Leyen bizottsági elnök és párttársa, Manfred Weber néppárti főkolompos nem győzték Orbán Viktor fejére olvasni a miniszterelnök „bűneit”,
Weber pedig a már korábban keblére ölelt ellenzéki pártvezérről kerek perec kimondta: ő a jövő. Mármint a következő magyar kormányfő, ha jól értjük.
Ebből pedig logikailag kikövetkeztethető, hogy a minapi tanácskozásán is „egységet és határozottságot” hirdető EPP részben azért akar cserét Magyarország élén, mert más hozzáállást vár el a háborúval kapcsolatosan. Nevezetesen Ukrajna totális támogatását egészen a reménybeli, végső győzelemig, Moszkva térdre kényszerítéséig, megalkuvás és kompromisszum nélkül. Aki nem lép egyszerre, putyinista lesz estére!
Ráadásul a Néppárt már nyíltan a nyugati fegyverek Oroszország területén való bevetését is szorgalmazza, ami a harmadik világháború előszobája.
Tegyük hozzá mindehhez, hogy Tarr Zoltán, a Tisza EP-s delegációvezetője azt mondta: „Sok szempontból valóban a néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség is, és ez megint abból fakad, hogy ha valaminek a tagjai vagyunk, akkor ne kérdőjelezzük meg folyamatosan azt, hogy a tagságunkból fakadó és vállalt kötelezettségeket, álláspontokat hogyan és milyen módon képviseljük.”
Sőt, Tarr egyenesen szerelmi kapcsolatként aposztrofálta megérkezésüket az Orbán-fóbiás társaságba. Vagyis teljes az egység és érdekazonosság a felek között, ahogy a cél is közös.
Bár a HVG-s cikkben vekengenek egy sort annak apropóján, hogy a tiszások nem szavaztak meg egy Ukrajnának szánt segélycsomagot, ami igazán nem szép tőlük, azért megengedően beidézték Magyar Pétert: „Ha elkezdenék rosszakat mondani Oroszországról, azonnal elveszíteném minden támogatottságomat.” E mellé tegyük oda, hogy
a Politicónak nyilatkozva az EPP szóvivője azzal mentegette a fősodor számára nehezen emészthető álláspontot, hogy bár Magyar valóban váltogatja a tényleges pozícióját, ezt csak azért teszi, hogy elkerülje a politikai következményeket odahaza.
Vagyis gyakorlatilag jóváhagyta Magyarnak, hogy nyugodtan mondja magát Magyarországon háborúellenesnek, hiszen ez a politikai érdeke. Ha úgy tetszik, hazudjon – milyen ismerős is ez! Weber nem mellesleg előzőleg Ukrajna teljes támogatását szabta az épp súlyos korrupciós vádakkal szembenéző (hoppá!) pártcsaládhoz való csatlakozás feltételéül.
És akkor ezt az egészet így rakjuk össze!
Adott az orosz-ukrán háború, amelynek Orbán Viktor a napokban egy bécsi békekonferencián is kifejtett véleménye szerint nem lehet megoldása a fronton, csakis a tárgyalóasztal mellett, s ezzel a magyar társadalom döntő többsége egyet is ért. Hovatovább, 2022 áprilisában mintegy hárommillió magyar (részben) erre a politikára szavazott.
Aztán van az úgynevezett európai mainstream, benne az EPP-vel, ami pont fordítva látja: nem szabad tárgyalni, háborúzni kell minden áron, amíg nincs totális győzelem.
Magyar Péter és formációja, azaz a jelenlegi magyar ellenzék pedig akárhogy próbál ködösíteni, része ennek a vonulatnak.
Oda tartozik, küldetést bíztak rá. Ergo az üléspontjából következik a valódi, ám jól leplezett álláspontja: háborúpárti!
Hogy a 2026-os választásokig miként alakul a magyar belpolitika és a gazdaság, nem is beszélve a nemzetközi környezetről, ha nem sikerül addig lezárni az orosz-ukrán háborút, sok mindenen változtathat, ám ez a kérdés döntő lehet majd a még vacilláló szavazópolgárok számára. És ott van emellett még például a rezsicsökkentés vagy az uniós agrártámogatások ügye is, amiknél Magyaréknak szintén lenne mit megmagyaráznia. Csakhogy itt is megy a mismásolás.
Oda se neki, a HVG és társai nyilván szívesen kisegítik majd, hisz nem csak a Tisza, a „független” sajtó is árad mostanában!
Magyar Péter egyszerre utasítja el a migrációs paktumot és keres kompromisszumot az EU-val, miközben milliárdos bírság és befagyott források nehezítik a helyzetet. Az új kormány előtt kemény döntés áll: engedmény vagy konfrontáció Brüsszellel. De mi is az a migrációs paktum? Most mindent elmondunk!
Kétmillió magyar várja lélegzetvisszafojtva, mit lép az új kormány velük kapcsolatban; hogy tisztulás jön-e és korrupcióüldözés, vagy éppen tisztulásnak álcázott, brutális politikai leszámoláshullám, amibe beleremegnek a magyarság kultúrájának utolsó külhoni bástyái is.
Ennyit a barátságról.
A nagy ellenállás után meglepően sima lett az út.
Az író szerint a leendő miniszterelnök sokat tanult Orbán Viktortól, ami a politikai működésében is visszaköszönhet.
A Barátság kőolajvezetékről még nem adott konkrét választ a Tisza Párt elnöke.
Összesen 10 megbeszélést tervez lefolytatni.
Kétmillió magyar várja lélegzetvisszafojtva, mit lép az új kormány velük kapcsolatban; hogy tisztulás jön-e és korrupcióüldözés, vagy éppen tisztulásnak álcázott, brutális politikai leszámoláshullám, amibe beleremegnek a magyarság kultúrájának utolsó külhoni bástyái is.
Ennyit a barátságról.
