Magyarázza az agymosottazást Magyar Péter (VIDEÓ)
„Nem mondtam ilyet, ki szoktam mondani, amit gondolok” – fogalmazott a Tisza Párt alelnöke.
A mozgósítást nem lehet holmi akciózással pótolni. Kell a lélek is! A Fidesz–KNDP évtizedek óta komolyan veszi ezt az igazságot.
Nyitóképünkön a 2024-es Békemenet: MTI/Czeglédi Zsolt
Jó, akkor most jönnek az utolsó napok.
Egyre közelebb a választások, kezd minden médiafogyasztónak tele lenni a feje a kampánnyal, már szinte valamennyi politikai formáció csak a legfontosabb, könnyen értelmezhető üzenetre koncentrál.
Lehet ez a műfaj fárasztó, zsibbasztó vagy unalmas – korunk felgyorsult médiakörnyezetében azonban nagyjából nincs más út, így megy ez.
De azért így a véghajrában kicsit zoomoljunk rá a magyar belpolitikára, ami igencsak felkavarodott itt az előző hetekben, hónapokban. Pontosabban a baloldalon erős átrendeződés vette kezdetét: a kisebb csoportosulások kezdenek látványosan elvérezni, bár Gyurcsány még tartja magát, Magyar Péter és talányos hátterű mozgalma kezdi átvenni a stafétát.
Megy a marakodás és a helyezkedés,
néhányan alighanem már egyenesen az egzisztenciájuk miatt aggódnak. Valahol érthető.
De hogyan is jött vissza az elképesztő kampányhajrát diktáló Fidesz–KDNP?
Az év elején futott be a kegyelmi ügy, majd a Diákhitel Központ egykori első embere ragadta magához a kezdeményezést. Az új balos messiást hamar pajzsra emelte a balos média, itthon és külföldön egyaránt. Lett hamar rajongótábor és kósza tömegek a vidéki városok főterein, a népszerűség pedig érzékelhetően megnőtt.
A tizennégy éve feszült sokaság hirtelen meglátta a lehetőséget az egykori igazságügyi miniszteri férjben, felsorakoztak, éljeneztek.
Kétségtelen: ilyet még nem láttunk. A kormányzati körökből való érkezés, egyúttal bennfentesség, illetve az azzal való szakítás illúziójával házaló, megsemmisítő leleplezést belengető új népvezér végül nem ígért mást, mint közhelyes ellenzéki lózungokat. A valós politikai teljesítmény hiánya ellenére egész sokat látták meg a fehér inges ingerült prófétában a kormányváltó reménysugárt.
Lelkük rajta. Az utolsó hét azonban nem csupán a jelszavakról meg az összevissza hevületről szól. Itt már az alázatos és megterhelő, a politikai közösség részéről a lehető legnagyobb tiszteletet érdemlő aprómunkáról van szó.
A szervezett, évtizedekkel ezelőtt megfejtett és kidolgozott szisztéma mentén nemcsak a regnáló miniszterelnök, hanem aktivisták tízezrei vetik be legjobb tudásukat.
Ez az igazi háttérmunka. És bizony
ennél a stádiumnál derül ki, kinek mekkora a tábora,
mennyire fontos a médiaszerepléseknél is meghatározóbb ténykedés a választópolgárok meggyőzése érdekében, a közösen vállalt értékek érvényesítéséért.
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem mondtam ilyet, ki szoktam mondani, amit gondolok” – fogalmazott a Tisza Párt alelnöke.
Háború vagy béke – a Fidesz–KDNP megint nem aprózta el a tétet. A választás fontos, a szavazás pedig ennek eszköze. A kormánypártok évtizedek óta tudják: nem elég, ha az embernek igaza van, tenni is kell azért, hogy azt érvényesíteni tudja.
A dollárok éppen azért gurultak, hogy ezt megakadályozzák. Csakhogy sokévnyi eltökélt és alapos építkezést egy pár hónapos messiás és holmi külföldi szupport nem tud pótolni.
Ettől függetlenül a meccs még nem dőlt el, 2002 árnya máig kísért!
Attól függetlenül, hogy a Fidesz–KDNP látványosan visszaszerezte a kezdeményezést, a voksok szintjén is meg kell nyernie a vetélkedést. A tét nem kicsi, a viadal még nem dőlt el! Hamarosan mindenki kifejezhetni demokratikus szándékát Magyarország sorsa érdekében. Aligha kérdés, mi a helyes válasz!
***
Kapcsolódó vélemény
Az ellenzékbarát intézetek irányított közvélemény-kutatásai ismét elaltatnák a kormánypárti szimpatizánsokat.