Kritikusnak lenni a Fidesszel szemben?

Nyitókép: Nyitókép: TikTok-videó

„Fontos például – nagyon fontos! – hogy minél több stratégiai ágazat legyen hazai kézben. És az élelmiszer-ellátás is stratégiai ágazat. Benne az élelmiszer-kereskedelemmel. Erre volt már próbálkozás (CBA), de mintha félszívvel és/vagy bénán történt volna. De a rendszerváltozás környékén bezárt, becsődölt, leépült, külföldi tulajdonosoknak eladott (és aztán általuk leépített), valaha kifejezetten prosperáló hazai élelmiszer-feldolgozó ipart sem építettük vissza. Ezzel szemben is jogosak lehetnek a kritikák. Ugyanakkor ha a nagy képet nézzük, látnunk kell, hogy nyilván nem megy minden egyszerre. Priorizálni kell. 

Ma már többségében hazai kézben van a bankrendszer és a közmű-szolgáltatások (víz, gáz, áram), de jó úton halad a telefon-szolgáltatás is. Hogy ezek fontosabbak-e, mint az élelmiszer, hogy az ország pénzügyi stabilitásának (és ezzel együtt a lakosság megtakarításainak) a megingása (esetleges masszív külföldi tőkekivonás, spekulatív támadás, stb. esetén), a nagyobb veszély, vagy az, ha korlátozottan jutunk feldolgozott élelmiszerekhez, ez nyilván mérlegelés – és kritika – tárgya lehet.

S végül kritikus vagyok a Magyarpéterekkel szemben. Mert ne feledjük: Magyar Péter a Fideszen belülről jött. Nem az a baj, ha felépül egy nemzeti tőkés osztály (sőt, ez kifejezetten szükséges, ha a szuverenitásunkat meg akarjuk őrizni a globalista birodalomépítések közepette), és ez a tőkés osztály személyesen is jól jár, meggazdagodik – miközben az ország érdekeit is előre mozdítják. 

A baj akkor van, ha nem dolgoznak, hanem csak helyezkednek, pozíciókhoz jutnak. A bőrcipős-sikermellényes, vitorlázós-vadászós kivagyiság veri ki a biztosítékot. És nem, önmagában sem a vitorlázással, sem a vadászattal nincs semmi baj. Csak amikor ez magamutogatásként jelenik meg, és nincs mögötte a jövedelemhez, pozícióhoz méltó valós teljesítmény.

A semmirekellő, haszonélvező, helyezkedő »NER-lovag« archetípusa. A vele szembeni kritikák teljesen jogosak. És a rendszerben vannak még hasonló figurák. Akiknek nincs valós lojalitása sem a nemzethez, sem a nemzeti kormányhoz. Csakis saját maguk érvényesülése érdekli őket. Bármikor képesek átállni (hozzánk is és tőlünk is). De sajnos úgy tűnik, sokszor kapnak mégis méltatlanul nagy lehetőségeket, anyagi forrásokat a rendszertől ezek a kétlábon járó időzített bombák.

És amint láthatjuk is: az időzített bombák időnként robbannak egyet. Lehet, érdemes néha kritikusnak lenni.”

***