Miközben ezt diktálom, nézem a néma képernyőt, Győző gesztikulál, a barátnőm fia úgy mosolyog, mint a kitömött Maurice Chevalier (nem láttam az említett művészt Madame Tussaud londoni panoptikumában, de ha hiányozna, a Geszti Peti nyugodtan a helyére ülhetne).
Mielőtt megszabadítottam volna magamat – felírtam a címét, nézem a szombati sportújságot, ahova felírtam, de Ágnes megelőz – az Adom a napom című műsortól, még elcsípek egy-két kulcsszót: ,»óriási farkasokkal táncoló alfahím, akiben nyilván egy gyermek lelke lakik«.
Na, annak idején, az egyetemen az ilyentől fostam össze magam, de nem, ez maga a Viasat3, két felnőtt férfival, akiket egyébként kedvelek. Havasé közbeszól: azt mondja, ez nem is a Viasat3, majd helyesbít, hogy mégiscsak az, pedig az előbb az volt kiírva, hogy eMAG. Közben a tiltás ellenére rágyújt, most rosszallóan rám pillant, megkérdezi, hogy ezt miért kell belediktálni, kinek, mi köze hozzá, hogy ő rágyújt. Hát, mondjuk az orvosának van, akinek majd beárulom. Közben én is megnyugszom, mert reklám van. Én is olvasok, az van kiírva, hogy Möbelix.
-Havasné: Ez hülye.