A bűncselekmény határát súroló, ész nélküli pénzköltésnek nevezte 2011-ben a baloldal, amikor az Orbán-kormány visszavásárolta az orosz Szurgutnyeftegaztól a Mol 21 százalékos részvénycsomagját. Most, tizenegy év múltán derült ki: a lépés kulcsfontosságú volt. Szakértői vélemény szerint ugyanis, ha most is orosz résztulajdonban volna a hazai olajvállalat, fennállna a veszélye annak, hogy az oroszokkal szembeni szankciók és a vállalati kivonulások miatt jelentős zavar alakulna ki a hazai üzemanyagpiacon, ami akár a gazdaság leállásával is fenyegethetne.
Nem egészen három hete tart az ukrajnai háború, a fegyveres konfliktus gazdasági hatásait azonban már most is számos országban érzékelik. A nyugati államok napok alatt fogadtak el és vezettek be súlyos szankciókat Oroszországgal szemben, miközben a kialakult helyzetre hevesen reagáltak a pénzpiacok, a tőzsdék. Az orosz tulajdonú társaságok helyzete megrendült, más nagyvállalatok pedig kockázataikat, veszteségeiket igyekeztek csökkenteni, például azzal, hogy kivonultak bizonyos területekről, feladtak egyes üzleteket.
Ezek ékes példája a Sberbank magyarországi vállalkozásának gyors bedőlése és az is, hogy pillanatok alatt eltűntek a magyar benzin-nagykereskedelemből a külföldi érdekeltségű szereplők. Utóbbi piacon egyedül a MOL maradt, így – a benzinturizmust visszaszorító és a nagy járművek tankolását szabályozó állami rendelkezések életbe lépése után – lényegében a magyar olajvállalaton múlik, hogy lesz-e megfelelő mennyiségű üzemanyag a hazai kutaknál.
A jelenlegi helyzetben bárki számára nyilvánvaló lehet:
Visszatekintve azonban kijelenthető, hogy amikor a baloldal kormányon volt, nemigen foglalkozott az olajcéggel.
A Mol rendszerváltozás óta íródó történetét privatizációk hosszú sora jellemzi. 1998-ig az egykor állami kézben lévő vállalat 75 százalékát privatizálták, s 2005-re már csupán szűk 12 százalék volt a köz kezében. Gyurcsány Ferenc – már miniszterelnökként – 2004 végén az Országgyűlésben arról beszélt, hogy ezt a tulajdonrészt is dobra lehet verni, ami két esztendő múlva, 2006-ban meg is történt. Alig néhány hónappal később az osztrák olajcég, az OMV nyilvános ajánlatot tett a MOL-ért. A felvásárlás végül nem jött össze, az OMV 2009-ben eladta 21 százalékos részesedését a Szurgutnyeftyegaznak. Az orosz tulajdonszerzés körül azonban sorjáztak a kérdőjelek, a cég végül az Európai Unió és a MOL vezetőségének ellenvetései miatt letett arról, hogy nagyobb részt szerezzen a magyar olajvállalatban.
Így érkeztünk el 2011. május 24-éhez, amikor Orbán Viktor miniszterelnök arról tájékoztatta a hazai nyilvánosságot, hogy az állam visszavásárolta a MOL 21,2 százalékos részvénycsomagját az oroszoktól. A vételár ötszázmilliárd forint körül volt.
A részvénycsomag visszavásárlását abban az időben nem hagyta szó nélkül a baloldal. „Felesleges, felelőtlen, a bűncselekmény határait súroló, ész nélküli pénzkidobás” – korabeli sajtóbeszámolók szerint így kommentálta a tranzakciót az MSZP. A szocialisták hozzátették azt is, hogy az üzlet elfogadhatatlan, hiszen annak nyomán nem csökken Magyarország importfüggősége, nem nő a hazai energiabiztonság, ellenben emelkedik az államadósság. Hasonló húrokat pengetett az akkor még az LMP színeiben idehaza politizáló, azóta Brüsszelben ténykedő Jávor Benedek is. A politikus úgy vélekedett: a részvénycsomag visszavásárlásának hatására egy cseppel sem lesz több olaj Magyarországon, az energiahordozókat ezután is külföldről kell majd behozni.
A jelenlegi háborús helyzetben hatalmas kockázatokkal járna, ha a MOL ma is orosz résztulajdonban lenne – ez derül ki a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. makrogazdasági üzletágvezetőjének nyilatkozatából. Regős Gábor a Mediaworks Hírcentrumának kérdésére három veszélyforrást nevezett meg. Elsőként azt, hogy a nyugati szankciók megannyi orosz vállalkozást érintenek. Jelenleg az energetika területén nem érvényesülnek korlátozások, tiltások, azonban már csak a belengetésük is jelentős károkat okozott. „Másfelől nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy jelenleg 480 forintos hatósági ár van érvényben az üzemanyagoknál.
Ha csak külföldi tulajdonosok irányítanák a MOL-t, nagy kérdés lenne, hogy az intézkedés milyen formában élhetne”
– fogalmazott Regős Gábor, aki szerint a harmadik veszélyforrást a profitérdekelt külföldi vállalatok magatartása jelenti.
„A magyar üzemanyag-nagykereskedelem területén is látható, hogyan viselkednek ezek a társaságok ebben a helyzetben. Egyszerűen kivonultak, nem foglalkozva azzal, hogy tevékenységük abbamaradása miként érinti a magyar piac ellátását” – magyarázta az üzletágvezető. Megjegyezte: a változás nem csekély, a MOL ugyanis eddig a magyar nagykereskedelem hetven százalékát bonyolította le, infrastruktúrája is ehhez igazodik.
A MOL helyzete egyébként Regős Gábor szerint jóval túlmutat az olajipar kérdésein. „Világosan látszik, milyen előnyei vannak annak, ha a stratégiai ágazatok meghatározó vállalkozásai hazai tulajdonban vannak” – fogalmazott a szakember. Nem csak arról van szó, hogy mi lesz a profit sorsa, hogy mekkora vagyonok hagyják el az országot. Hanem lényegében arról is, hogy kritikus időszakokban működőképes marad-e a hazai gazdaság.
Kiemelt kép: A MOL Nagykőrösi úti üzemanyagtöltő-állomása Gyálon 2021. november 15-én. A kormány ettől a naptól 480 forintban maximálta a benzin és a gázolaj literenkénti árát. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Oroszországban ítéletet mondtak az Európai Unió döntéséről, és Magyarországot külön is kiemelték. Ezek voltak a szerdai nap legfontosabb történései.
Valentyin Manko tagadta a vádakat, és azt állította, hogy a videóban látható térkép nem katonai, hanem „egy egyszerű Google Térkép”.
Kőkeményen fogalmazott a belga védelmi miniszter.
Kiderült, hol lesz az első állomás.
Kirill Dmitrijev szerint a Trump–Zelenszkij találkozó új lendületet adott a diplomáciának, Oroszország pedig elérte fő céljait, így reális esély nyílt a háború lezárására.
A felfutó ukrán hadiipar talán legbizarrabb története lehet a Fire Point profilváltása és meggazdagodása.
Bár, jobban belegondolva, mindez holnapután múlva már nem lesz hír, hisz kezdődik A TISZÁS ELŐVÁLASZTÁS!!!
Nincs új ötlet, unalmasak az előadók, és szinte mindenhol ugyanazok lépnek fel. És pont ebben volt más egy kicsit a Sziget.
