A kölcsönös sérelmek nyilván számosak, de azért a fennálló kormánnyal szimpatizáló médiumok viselkedését érdemes összevetni, mondjuk, a 2006 és 2010 közötti meg a 2010 utáni időszakkal, mielőtt »egyet ide, egyet oda« alapon ítélkeznénk.
A konzervatívok és az Orbán-rendszer közös pontjainak ingatag meghatározásait látva nehéz másra gondolni, mint arra, hogy a jeles szerzők saját maguk is megpróbálják megérteni, mi tarthatta őket sokáig egy táborban Orbánnal és híveivel meg szolgáival. Adott esetben történész és politológus kollégáikkal, tanítványaikkal. Pontosabban miért hihették a konzervatív tudósok sokáig, talán egészen az Akadémia elleni kormányzati hadjáratig, hogy akadnak még találkozási pontjaik a rendszerrel? Ilyenek ugyanis régóta nincsenek. Erre akár büszkék is lehetnének.”