Döntő pillanatban az Európai Unió

„Hogyan értékeli a június végén véget ért, egyéves magyar visegrádi elnökséget?

Nagyon sikeresnek tartom a magyar elnökséget hiszen tovább erősítettük a V4-ek egységét, és ezzel nőtt a négy tagállam súlya is az unióban. A közös fellépésnek köszönhetően a visegrádi négyek ma már megkerülhetetlenek az uniós döntéshozatalban. 27 évvel a V4 együttműködés modern kori újraindítása után megvalósult Antall József akkori magyar miniszterelnök, valamint Václav Havel csehszlovák és Lech Wałęsa lengyel elnök álma: a visegrádi együttműködés mára egy hiteles, erős és befolyásos szövetséggé vált, köszönhetően részben a magyar elnökség alatt végzett munkának is. A közép-európai térség ma teljesen más, mint néhány éve volt: itt a legdinamikusabb a gazdasági növekedés, a legszigorúbb a pénzügyi fegyelem, az államadósság és a munkanélküliség folyamatosan csökken, a versenyképességünk pedig javul. A visegrádi együttműködésben európai szinten minden fontosabb kérdésben egyeztettünk a partnereinkkel, és a beazonosított közös érdekek mentén dolgozunk egymást erősítve. Természetesen más országokkal is egyeztetünk, így került sor például a magyar elnökséget lezáró V4–Ausztria-csúcsra is a múlt hónapban. A V4-ek növekvő politikai és gazdasági súlyának köszönhetően európai szinten is képesek voltunk komoly eredményeket elérni. A legkézenfekvőbb példa erre a migrációs válság uniós szintű kezelése: egyértelműen a V4-eknek köszönhető, hogy mára a hangsúly áttevődött a külső határok védelmére, illetve a migráció kiváltó okainak helyben történő kezelésére. További jó példa a sikeres visegrádi érdekérvényesítésre a termékek kettős minőségének ügye, amelynél sikerült elérni, hogy az Európai Bizottság jogszabályi szinten szabályozza a kérdést, és mondja ki, hogy a kettős minőség alkalmazása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. 

Mit tapaszalt brüsszeli és strasbourgi tárgyalásain? Nyitottak voltak az uniós intézmények képviselői a magyar álláspontra?

Májusi kinevezésem óta tevékenységem egyik meghatározó részét az európai parlamenti jelenlét teszi ki. Az elmúlt másfél hónapban több mint ötven EP-képviselővel –köztük számos nemzeti delegációvezetővel, a Sargentini-jelentésnél véleményvezérnek számító képviselővel – találkoztam, hogy előadhassam jogi és politikai érveinket. Sokszor nagyon értelmes beszélgetés, valódi dialógus alakult ki, ráadásul a személyes megkeresést, az esetleges politikai előítéletek ellenére is mindenki pozitívan értékeli. Az is látszik, hogy nagyon sok, a jelentés szempontjából kulcspozícióban lévő képviselő nincs tisztában a jelentés részleteivel és a valódi magyarországi helyzettel. Ennek részben az az oka, hogy a külföldi fősodratú médiában megjelent „hírek” köszönőviszonyban sincsenek azzal, hogy Magyarországon milyen változások zajlottak 2010 óta. Az előítéletek ellen nagyon nehéz küzdeni, de a kétoldalú tárgyalásokon lehetőségem nyílik a valóság mellett érvelni és sok félreértést tisztázni.

Milyen ügyeket kellett például elmagyarázni?

Pontról pontra levezettem a képviselőknek, hogy a Stop Soros törvénycsomag a büntetőjog eszközével lép fel az illegális bevándorlás elősegítése ellen, továbbá az Európában oly nagyra becsült átláthatóságot növeli, ami minden ország nemzetbiztonsági érdeke. Látható, hogy a szilárd jogi érvelésre nehezebb újságcikkekből vett politikai vádaskodással reagálni. Ráadásul az illegális migráció megakadályozására egyre több tagállamban lépnek fel jogi és határvédelmi eszközökkel. Nekik miért lehet? Máshol például miért nem kritizálják a kerítést? Az Állítsuk meg Brüsszelt kampánnyal kapcsolatban, amit szintén a jogállamiság megsértésének érzékeltet a jelentés, érdemes hangsúlyoznunk, hogy a magyar kormány volt az egyetlen, amely nemzeti konzultációt kezdeményezett az állampolgárokat leginkább nyugtalanító európai kérdésekről. Más nyugati vezetők nem merik feltenni ezeket a kérdéseket a saját választóiknak, holott statisztikák szerint a migráció az első számú társadalmi és politikai kérdés ma Európában. Ezt a legutóbbi választások is megmutatták Németországban, Ausztriában, Olaszországban vagy éppen Szlovéniában. De említhetném az antiszemitizmusra és a romák magyarországi helyzetére vonatkozó, minden alapot nélkülöző vádakat is, amelyek nemzetközi zsidó szervezetek, jeles személyiségek elismerő szavaival, a magyar kormány zéró tolerancia büntetőpolitikájával vagy épp az Alapjogi Ügynökség legfrissebb jelentésének elismerő megállapításaival könnyen cáfolhatók, de ennek ellenére mégis szerepelnek a Sargentini-jelentésben.

Hogy lehetséges ez?

Egy politikailag motivált eljárás zajlik hazánk ellen, amelyben a vádirat megegyezik az ítélettel. A Sargentini-jelentés a politikai zsarolás eszköze, nincs semmi köze a jogállamisághoz. Készítői nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra, hogy változtassa meg álláspontját a bevándorlás kérdésében. Ez több megbeszélésemen is nyilvánvalóvá vált. Különös élmény, amikor egy egyórás, kulturált vita és jogi érvelés után sikerül bebizonyítanom, hogy a jelentés elfogult, megalapozatlan és csúsztatásokkal teli hamis megállapításokra alapozva igyekszik azt bizonygatni, hogy Magyarországon sérülnek az uniós alapértékek. Amikor már a másik tárgyaló fél is belátja, hogy mindez képtelenség, akkor következik az a nonszensz érvelés, miszerint „egyébként is elfogadhatatlan” a migrációs álláspontunk. Ilyenkor válaszul mindig rögzítem, hogy ez nemzeti szuverenitásunk és identitástudatunk, kulturális-történelmi felfogásunk része, amelyet jogunk van a fősodortól eltérően képviselni. Milyen alapon lehet emiatt demokratikus, jogállami működésünket megkérdőjelezni? Az unió jelmondata így szól: egység a sokféleségben. Sajnos azonban a mondat utóbbi elemét sokan nem akarják elfogadni, és ott is egységességet erőltetnek, ahol a nemzeti felfogásnak van létjogosultsága. Hozzátenném, hogy természetesen a néppárti és a konzervatív európai parlamenti képviselők többsége egyetért a magyar kormánnyal abban, hogy a Sargentini-jelentés annak a boszorkányüldözésnek a része, amely során politikai okokból, valós jogi érvek nélkül támadják Magyarországot, jórészt olyan ügyek miatt, amelyeket korábban egyszer már lezártak, vagy nem is tartoznak uniós hatáskörbe. Sokat elárul az Európai Parlament eljárásának kiegyensúlyozottságáról és jogszerűségéről, hogy Judith Sargentini holland zöldpárti jelentéstevő többszöri, udvarias megkeresésem ellenére sem volt hajlandó fogadni.”