Azért működik itt az összes autoriter kísérlet, mert a szétaprózódottság miatt erősnek tűnik a hatalom, bár önmagában nem az. Nincsenek szakszervezetek, érdekképviseletek, az emberek nem működnek együtt, az ellenzéki pártok pedig végképp nem. Interjú.
Hogyan írnád le a világképed és milyen társadalmi berendezkedést tartanál kívánatosnak?
Ha címkéket kellene magamra aggatni, akkor az első a zöld. A második a baloldali. Azt gondolom, hogy a bal- és jobboldaliságnak igenis van értelme, mert olyan ősi dimenziója a politikának, ami arról szól, hogy a társadalmi status quo-t vajon fenntartani vagy meghaladni akarjuk, szeretnénk-e a társadalmi csoportokat emancipálni. Ez egy évezredekre visszatekintő kettősség, ami a mai napig létezik. A zöld politikát én a baloldalra sorolom. Ha ennél tovább kell menni, akkor még azt mondanám, hogy nagyon erősen közösségelvű vagyok. Ez a harmadik szó, amit felírnék a zászlómra. Hankiss Elemér az 1980-as években Magyarországot atomizált társadalomként írta le. Ettől a mai napig szenvedünk, részben az Orbán-rendszer sikere is a társadalmi megosztottságban rejlik. Éppen olvasom Pogátsa Zoltán Magyarország politikai közgazdaságtana című könyvét, amiben a kapitalizmus típusait írja le. Amellett érvel, hogy a skandináv típus felé kellene közelítenünk, amivel teljesen egyetértek.
Az mit takar?
Azt jelenti, hogy egy fenntartható és igazságos társadalmat szeretnénk. Az igazságosság a baloldaliság alappillére, a zöld politika annyiban több ennél, hogy továbbgondolja azt a még meg nem született generációk és a bolygó minden élőlénye szempontjából. Ma nem is lehet másképpen beszélni fenntarthatóságról, csak ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben egyszerre. Ezeket nem lehet elválasztani egymástól, mert hiába igazságos az adórendszerünk, ha nem lesz belélegezhető a levegő, mire a következő generáció felnő.
Vagy nem lesz iható víz.
Így van. Vagy annyira meleg lesz, hogy egyszerűen már nem is lehet túlélni a Földön, és akkor a hajunkra kenhetjük, ha pénzügyileg fenntartható a nyugdíjrendszerünk. Ma ezek kézenfekvő dolgok, a nagy kérdés, hogy a magyar társadalmat hogyan lehet meggyőzni erről.
Olyan történelmi csomaggal érkeztünk a 21. századba – és Orbán Viktor sajnos kimaxolta ebből azt a politikai hasznot, amit lehetett –, olyan rendszerekben éltünk és próbáltunk alóluk folyamatosan kibújni, ami ezt a társadalmat a végletekig megosztottá tette, amiben nincsenek igazán közösségek.
A magyar nem egy individuális társadalom, mert az individuumok szabadok, közösségekben működnek. Ez egy atomizált társadalom. Azért működik itt az összes autoriter kísérlet, mert a szétaprózódottság miatt erősnek tűnik a hatalom, bár önmagában nem az. Nincsenek szakszervezetek, érdekképviseletek, az emberek nem működnek együtt, az ellenzéki pártok pedig végképp nem.
A HVG információi szerint Karácsony Gergely hiába hívott össze frakcióközi egyeztetést, a képviselők szinte egyetlen kérdésben sem jutottak megállapodásra, csupán irányokat szabtak meg, amelyek mentén szerintük a város működőképes marad.
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
A 2004. decemberi szégyenteljes népszavazás folytatása, hogy a DK a határon túli magyaroktól sajnálja a támogatást – emelte ki az Országgyűlés hétfői ülésén Orbán Viktor.
November 4-ét a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.
Orbán Viktor a Kossuth Rádióban beszélt az összeurópai konferenciáról, amit Budapesten tartanak november 7-én. De mi is ez? Utánajártunk!
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
Előretartalékolt a kormány az év utolsó hónapjaira. A jókora mozgástérből pedig akár a gazdaságélénkítő programokat vagy új beruházásokat is finanszírozhat.
Az Egyesült Királyságban ehhez még embercsempésznek sem kell lenni.
