Azért működik itt az összes autoriter kísérlet, mert a szétaprózódottság miatt erősnek tűnik a hatalom, bár önmagában nem az. Nincsenek szakszervezetek, érdekképviseletek, az emberek nem működnek együtt, az ellenzéki pártok pedig végképp nem. Interjú.
Hogyan írnád le a világképed és milyen társadalmi berendezkedést tartanál kívánatosnak?
Ha címkéket kellene magamra aggatni, akkor az első a zöld. A második a baloldali. Azt gondolom, hogy a bal- és jobboldaliságnak igenis van értelme, mert olyan ősi dimenziója a politikának, ami arról szól, hogy a társadalmi status quo-t vajon fenntartani vagy meghaladni akarjuk, szeretnénk-e a társadalmi csoportokat emancipálni. Ez egy évezredekre visszatekintő kettősség, ami a mai napig létezik. A zöld politikát én a baloldalra sorolom. Ha ennél tovább kell menni, akkor még azt mondanám, hogy nagyon erősen közösségelvű vagyok. Ez a harmadik szó, amit felírnék a zászlómra. Hankiss Elemér az 1980-as években Magyarországot atomizált társadalomként írta le. Ettől a mai napig szenvedünk, részben az Orbán-rendszer sikere is a társadalmi megosztottságban rejlik. Éppen olvasom Pogátsa Zoltán Magyarország politikai közgazdaságtana című könyvét, amiben a kapitalizmus típusait írja le. Amellett érvel, hogy a skandináv típus felé kellene közelítenünk, amivel teljesen egyetértek.
Az mit takar?
Azt jelenti, hogy egy fenntartható és igazságos társadalmat szeretnénk. Az igazságosság a baloldaliság alappillére, a zöld politika annyiban több ennél, hogy továbbgondolja azt a még meg nem született generációk és a bolygó minden élőlénye szempontjából. Ma nem is lehet másképpen beszélni fenntarthatóságról, csak ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben egyszerre. Ezeket nem lehet elválasztani egymástól, mert hiába igazságos az adórendszerünk, ha nem lesz belélegezhető a levegő, mire a következő generáció felnő.
Vagy nem lesz iható víz.
Így van. Vagy annyira meleg lesz, hogy egyszerűen már nem is lehet túlélni a Földön, és akkor a hajunkra kenhetjük, ha pénzügyileg fenntartható a nyugdíjrendszerünk. Ma ezek kézenfekvő dolgok, a nagy kérdés, hogy a magyar társadalmat hogyan lehet meggyőzni erről.
Olyan történelmi csomaggal érkeztünk a 21. századba – és Orbán Viktor sajnos kimaxolta ebből azt a politikai hasznot, amit lehetett –, olyan rendszerekben éltünk és próbáltunk alóluk folyamatosan kibújni, ami ezt a társadalmat a végletekig megosztottá tette, amiben nincsenek igazán közösségek.
A magyar nem egy individuális társadalom, mert az individuumok szabadok, közösségekben működnek. Ez egy atomizált társadalom. Azért működik itt az összes autoriter kísérlet, mert a szétaprózódottság miatt erősnek tűnik a hatalom, bár önmagában nem az. Nincsenek szakszervezetek, érdekképviseletek, az emberek nem működnek együtt, az ellenzéki pártok pedig végképp nem.
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Utódja minden bizonnyal Andy Burnham, Manchester népszerű polgármestere lesz.
Ami legjobban tetszik, az az elszánt hevület egy tisztább közélet megteremtésére.
A volt egészségügyi államtitkár egy mondattal ismerte el: az ipari lobbi törvényeket diktálhatott a leköszönő kormányzatnak.
A globális nagytőke agresszív nyomulása Magyarországon eddig nem látott koalíciókat eredményezhet, véli Schiffer András. A volt képviselő szerint a „mikroadományozók” már készülnek a Tisza szekerének elnehezülésére. Arról is kérdeztük, visszatér-e a politikába.
A volt miniszterelnök a költözéséről és a terveiről is beszélt az Indexnek adott interjújában.
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Hódmezővásárhely polgármestere az Indexnek adott interjúban arról is beszélt, hogy semmi értelme a polgármesterek ciklusát korlátozni.