„2010-ben, amikor a válság miatt padlón volt az ország gazdasága, amikor a forint drasztikus gyengülése miatt a devizaalapú hitelek bedőltek, százezrek kerültek bajba, ott lebegett előttünk Görögország csődjének rémképe. Az új jobboldali kormány ekkor azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy 2010-ben ne kelljen teljesítenünk a maastrichti kritériumot. Nem engedték meg nekünk. Nem ez határozta meg alapvetően a későbbi folyamatokat?
Tegyük hozzá, hogy már a Bajnai kormány idején komoly lépések történtek a konszolidáció érdekében, tehát nem volt olyan súlyos a helyzet. Bár kampányszempontból a debreceni polgármester és mások tettek olyan kijelentéseket, hogy a görögökéhez hasonló válság fenyeget minket. Kétségtelen, hogy az unió vezetése adhatott volna egy kis időt, mozgási lehetőséget, mint ahogy korábban elnézte Gyurcsányéknak a statisztikai adatok meghamisítását, és ahogy elnézi a nagy tagállamoknak, ha túllépik időnként a 3 százalékos hiányt. Ez biztos hozzájárult ahhoz, hogy az úgynevezett unortodox gazdaságpolitikai eszközök felé mozdult el a kormány. De nem hiszem, hogy ez önmagában magyarázhatná a liberális demokrata, hatalommegosztásra épülő rendszer lebontását.
Az első politikai nyilatkozatuk a NER megalakulásáról már jelezte a szándékukat, hogy egy új korszakot akarnak nyitni, rögtön fülkeforradalomról kezdtek beszélni, amiben benne volt, hogy »felforgatjuk a világot«. De az igaz, hogy a választási programjukban nem volt nyoma semmiféle radikális rendszerátalakítási igénynek. Az volt az üzenetük, hogy nagyobb felhatalmazással sokkal bátrabban fognak hozzányúlni a rendszerhez, megteszik azokat a korrekciós lépéseket, amelyek a hatékony kormányzás, a korrupció felszámolása, az igazságosabb, társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő politika érdekében szükségesek. A Fidesz első kormányzása alatt és utána is a felsőoktatás fejlesztésén, a humán erőforrások növelésén, az egészségügyi rendszer bővítésén gondolkodott, és nem azon, hogy miként lehetne újabb százmilliárdokat kivonni ezekből a szférákból.