Ideje cselekedni

„A megállapítás nem új, legkésőbb a végzetesen félrekezelt migrációs válság óta tudjuk, hogy az Európai Unió finoman szólva nem mindig csillog a válságkezelésben

A koronavírus-járvány kezelése is rosszul indult, aztán még rosszabbul folytatódott. Az Európai Unió szembesült vele, hogy még maszkokkal és lélegeztetőgépekkel sem tudja ellátni magát, a tagállamok rohantak Kínába egymásra alkudozni, miközben politikai szinten lelkesen folytatták Kína bírálatát. Nem túl szerencsés kombináció, de azóta sem tettek le róla.

Brüsszelben hónapok óta azzal küzdenek, hogy egy alapvető fontosságú feladatot teljesíteni tudjanak. Erre kellene koncentrálni, de ehelyett azt látjuk, hogy egyesek legfőbb fő csapásiránya továbbra is az, hogy miként tudják, akár a szabályokat is megkerülve megbüntetni a renitensnek bélyegzett, konzervatív vezetésű tagállamokat. Hiába van a kondicionalitási mechanizmusról szóló rendelet az Európai Unió Bírósága előtt, Vera Jourová bizottsági alelnök többször is utalt rá, hogy meg akarja találni a módját az uniós források megvonásának. Mindezt úgy, hogy ne feledjük, már tavaly tavasszal eldöntötték, hogy felfüggesztik a deficitre vonatkozó szabályokat. Felmerül a kérdés, hogy ha a gazdasági kötelezettség lazul, akkor az úgymond jogállami – valójában politikai – miért szigorodik.

Novák Katalin, a Fidesz alelnöke nemrég a Welt am Sonntagban úgy fogalmazott: bürokraták és intézmények Európája helyett a tagállamok, nemzetek és polgárok erős és sikeres Európájára van szükség. Legfőbb ideje van annak, hogy végre a cselekvés legyen az első a széthúzás helyett.”