„Eddig keveset beszéltem nyíltan arról a progresszív oldalról jövő, engem érő brutális és aljas lejáratókampányról és lincselésről, ami az elmúlt hetekben ért engem egyes, magukat kereszténynek valló progresszív teológusoktól és az őket követő és őértük lelkesedő ateista laikusok oldaláról. Persze a mai világban nem meglepő, hogy ilyen kegyetlen agresszió árad belőlük irányomba, hiszen egyszerre vállalom fel azt, hogy szembe kell néznie az egyházaknak a bűneikkel, hogy szeretnünk kell a homoszexuális embertársainkat is, hogy Isten arra vezet bennünket, hogy tanuljunk tőlük, és azt, hogy mindezt nem tehetjük meg úgy, hogy mindeközben kompromittáljuk a szakmai, teológiai munkát és a bibliai tanításokat. És mindezt többségében olyan emberek művelik, akik keresztények, vagy legalábbis kereszténynek mondják magukat.
Nekem, keresztény emberként fáj az, hogy úgy vezetik félre az embereket (akár a homoszexuálisokat) és úgy zárják el tőlük Krisztus kegyelmét, hogy azokat, akik szeretettel fordulnának feléjük és kezet nyújtanának nekik, megbélyegzik, kirekesztik, homofóbnak titulálják. Annál a keresztnél, ahol bűnbocsánatot kapunk az Atyától, számomra nem fér meg a progresszív gyűlölet ilyen formája. (...)