Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Rengeteg homoszexuális, transzszexuális és más embertársam fejezi ki a háláját és támogatását.
„Eddig keveset beszéltem nyíltan arról a progresszív oldalról jövő, engem érő brutális és aljas lejáratókampányról és lincselésről, ami az elmúlt hetekben ért engem egyes, magukat kereszténynek valló progresszív teológusoktól és az őket követő és őértük lelkesedő ateista laikusok oldaláról. Persze a mai világban nem meglepő, hogy ilyen kegyetlen agresszió árad belőlük irányomba, hiszen egyszerre vállalom fel azt, hogy szembe kell néznie az egyházaknak a bűneikkel, hogy szeretnünk kell a homoszexuális embertársainkat is, hogy Isten arra vezet bennünket, hogy tanuljunk tőlük, és azt, hogy mindezt nem tehetjük meg úgy, hogy mindeközben kompromittáljuk a szakmai, teológiai munkát és a bibliai tanításokat. És mindezt többségében olyan emberek művelik, akik keresztények, vagy legalábbis kereszténynek mondják magukat.
Nekem, keresztény emberként fáj az, hogy úgy vezetik félre az embereket (akár a homoszexuálisokat) és úgy zárják el tőlük Krisztus kegyelmét, hogy azokat, akik szeretettel fordulnának feléjük és kezet nyújtanának nekik, megbélyegzik, kirekesztik, homofóbnak titulálják. Annál a keresztnél, ahol bűnbocsánatot kapunk az Atyától, számomra nem fér meg a progresszív gyűlölet ilyen formája. (...)
Közben pedig hálás vagyok. Hálás vagyok, mert azt látom, hogy soha ennyien nem álltak még ki azok mellett az értékek mellett, amiket képviselünk. Hálás vagyok, mert rengeteg homoszexuális, transzszexuális és más olyan embertársam ír és fejezi ki a háláját és támogatását, illetve csalódását a másik oldal agresszív retorikájával szemben, akikről sosem gondoltam volna.Mert az embertársunk szeretete nem a progresszív oldal privilégiuma.
Mert a teológia nem progresszív-hitvédelem. Mert vannak helyek, ahol az emberek a különbözőségeik ellenére is szerethetik egymást. Mert lehetne egy olyan országban élni, ahol nem adjuk fel az identitásunkat, az értékeinket, ahol felvállaljuk, hogy nem értünk egyet, ahol megvitatjuk a nézeteltéréseinket – DE! … mégis megmaradunk egymást szeretve és nemet mondunk a kirekesztő, elnyomó, agresszív propagandára. Jöjjön az a szélsőjobb oldaláról, vagy a progresszív szélsőséges populista teológusoktól és politikusoktól.”