„Nekik megvannak a saját hírszerkesztési, szóhasználati, képválogatási elveik – és messze nem csak a családokkal kapcsolatban. Hogy melyek azok, azt az MTI, a köztévé és a közrádió nem hajlandó elárulni (a formailag magántulajdonban álló többieket meg kár is kérdezni), csupán a végeredményből következtethetünk rájuk. Például abból, hogy az állami hírszolgáltatás szerint Magyarországot minden választás előtt invázió fenyegeti, ami a voksolás után csodálatos módon megszűnik. Meg abból, hogy mifelénk a migrációs nyomás kizárólag fokozódni tud: olyan még sosem volt, hogy enyhült volna.
Meg még abból is, hogy amikor bevándorlók tűnnek fel a magyar határnál, az ismeretlen, de nagy hatalmú hírközpontban jóváhagyott képeken kizárólag fiatal férfiak szerepelnek, hiába látszik a nemzetközi tévécsatornák felvételein, hogy nők és gyermekek is jócskán vannak közöttük.
A saját tíz- és százmilliárdjainkért nekünk bemutatott alternatív valóságban mára a terrorizmus fogalma is új jelentést kapott: Németország idegenek általi – úgymond – megszállása (egy másik kultúrkörben: a menekültek befogadása) színtiszta terror a többség ellen, ám amikor egy fölheccelt honvédő kivégez tizenegy bevándorlót, az jogos önvédelem. Csak szavak (meg képek); végső soron egyesek és nullák a számítógépek agyában. De a mienkben olyasmi épül belőlük, ami, tudjuk jól a múltból, egyetlen szikrától is könnyen belobban.”