Így vágja maga alatt a fát az Európai Unió, most éppen a légi közlekedésben
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Nem mindegy, hogy Tordai helyi alteregói omlanak a biztonságiak karjaiba vagy mértékadó rétegek kényszerítenek ki változásokat.
„A ribillió közvetlen kiváltó oka egy kiadatási törvény, amelyet Hongkongban sokan úgy értelmeznek, Peking azt politikai menekültekkel szemben használhatja fel. A kormányzó folyamatosan a tarkóján érezheti a csaknem másfél milliárdos Kína óvó leheletét. Meghátrált, de annyira azért nem, hogy visszavonja a törvényt vagy lemondjon.
A tüntetéshullám már nem egy jogszabályról, hanem arról szól: milyen feltételek között akarnak élni a felhőkarcolókkal teletűzdelt városállamban azok a jobbára fekete pólós és szemüveges fiatalok, akiket hétről hétre az utcára vonulni látunk? Demokráciát és szabadságjogokat követelnek, csakúgy, mint az évekkel ezelőtt már látott demonstrációkon, amelyeknek más volt ugyan az apropójuk, a végcéljuk azonban ugyanaz. Hongkong másfél évszázadon keresztül élt brit uralom alatt, a lakói hozzászoktak a királyi jogrendhez és szabadságjogokhoz.
A hongkongi alaptörvény már évtizedekkel ezelőtt félelmeket váltott ki a helybéliekből: hogyan fognak vajon élni, mitől kell tartaniuk, ha bekebelezi őket a világ legnagyobb kommunista rendszere, amely 1989-ben a pekingi Tienanmen téren vérbe fojtotta a diákmegmozdulást?
Akinek volt alkalma sétálni a kanadai Vancouverben, láthatta, hogy a város lakosságának legalább az egyharmada kínai, főleg hongkongi család sarja, amely tartott az azt követő világtól, hogy 1997-ben vette a kalapját Chris Patten, az utolsó brit kormányzó. Ezért meg sem állt az óceán túlpartjáig.
Hongkong most egy 50 évesre tervezett átmeneti időszak 23. esztendejében jár. Kína 2047-ig vállalt garanciát a jelen helyzetre, akármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Nincs ám az olyan messze. A fiatalok egy része úgy érzi, a jövőjéért indul harcba. De látni kell, tüntetéshullám és általános sztrájkra való felhívás ide vagy oda, ha ezrek vagy tízezrek mennek az utcára, az még ugyanúgy nem jelent kritikus tömeget a hét és fél milliós Hongkongban, ahogyan az oroszországi megmozdulások is a politikai tűréshatáron belülre esnek.
Magyarra fordítva: nem mindegy, hogy Tordai Bence és Hadházy Ákos helyi alteregói omlanak a biztonsági őrök karjaiba vagy mértékadó társadalmi rétegek kényszerítenek ki érdemi politikai változásokat. Hongkong most a kettő között áll valahol.”