„Amint kiderült, Orbán Viktor – a menekültek ellen vadított magyar nép háta mögött – egész egyszerűen »Brüsszel« és »Soros« migrációs politikáját folytatja, amelyben persze szintén nem hisz, mint ahogyan a saját politikájában sem hisz.
Mert nem hisz semmiben.
Újra kiviláglik, hogy a nihilizmusnak és a cinizmusnak kevés köze van a realitásérzékhez. Hogyan hihette olyan tapasztalt politikai vezető, mint a magyar miniszterelnök, hogy ilyesmit el lehet titkolni?
Az, hogy az ellenzék – szokott ügyetlenségével – ezt megpróbálja kihasználni, és abban verseng a miniszterelnök úrral, hogy ki »migránsellenesebb« (idegengyűlölőbb) e honban: mellékes.
Bevallom, én is hajlottam arra, hogy elhiggyem: a hazánk sorsát kezében tartó politikai kaméleon ebben az ügyben rávette saját magát a szenvedélyes azonosulásra a Nagy Nemzetvédelmi Kerítés ügyével. (Mert az látható volt, hogy a hagyományos, konzervatív magyar nacionalizmus frazeológiája fölvett modor csupán, elég rosszul is állt Orbán Viktornak: ez mindenki számára nyilvánvaló, akinek van csöpp történelmi érzéke.) Ebben tévedtem, ehhöz nem vagyok elég rosszhiszemű.
Nem az elveik rosszak, tévesek Orbán Viktornak és embereinek, hanem a politikai erkölcseik. Elveik nincsenek, még rosszak se. Ha azt sejtik, hogy érdekeiket szolgálja, akár (szerény mértékben) humanista politikára is képesek.
Ez még csak nem is ellenforradalom (legföljebb következményeiben).
Ez dekadencia. Romlottság.
A magyar államiság elkorhadt.”