Nyelv és szabadság

„A német és a nyugati megmondóemberekből álló elit egyedülálló képződmény. Meg van győződve róla, hogy a muszlimok pont olyanok, mint mi, csak még nem tudják. De ha tanfolyamokat szervezünk nekik és megosztjuk velük a tudást arról, hogy szerintünk mi a helyes, milyen a civilizált magatartás, akkor egyből politikailag korrekt, nyugatias polgárokká válnak. Vagyis elfogadják a mi, pontosabban a nyugati kánonállítók értékeit. A női egyenjogúságot, a homoszexuális házasságot, a szakállas nőket, a menstruációbiztos kanapékat, és kiscsoportos foglalkozásokban együtt készítik majd női pártfogóikkal a mosható és újrahasznosítható intimbetéteket. Ez a »remény-hal-meg-utoljára-kultúra«, még a 19. századi leányregények lapjain is túlzónak tűnt volna, mára azonban nem szól másról, mint a mi lebecsülésünkről.

A nyugat-európai és amerikai politikailag korrekt politikai és médiaelit ugyanis nem tiszteli azokat, akik másként gondolkodnak, más értékeket képviselnek, más célokat követnek, mint ők. Lenézik, sőt megvetik a keresztényeket, a nemzeti identitásukhoz és tradicionális értékeikhez ragaszkodókat. Az ő világukban a másként gondolkodókat csak akkor veszik emberszámba, ha a bőrszínük eltérő, és nem keresztények. Akkor az sem zavarja őket, ha hozzájuk hasonlóan kizárólagosságra törekszenek. A többieket: minket, azonban nevetséges tabuikkal, a szólásszabadság elleni hadjárataikkal akarnak elhallgattatni, meg akarnak fosztani a nyelvünktől, hogy esélyünk se maradjon arra, hogy szabadon kifejthessük a véleményünket, megfogalmazhassuk érveinket. Vagyis: el akarják venni tőlük a szabadságot. Mert a nyelv, a szavak szabad használata nélkül nincs önkifejezés, és nincs szabad véleménynyilvánítás. A nyelv minden. Nélküle nem maradhatunk szabadok.

A brüsszeli merényletsorozat egész kontinensünk ellen irányult. A támadásokat a belga hatóságok nem tudták megakadályozni, annak ellenére, hogy hónapokkal ezelőtt rendkívüli állapotot hirdettek. De ami még ennél is aggasztóbb: a belga főváros arab negyedének lakói majd fél éven keresztül rejtegették és bújtatták azt a körözött terroristát, aki a párizsi terrortámadások egyik fő gyanúsítottja. Nem adták fel a hatóságoknak, még csak távozásra sem szólították fel. Mindez alapvetően megkérdőjelezi ennek a közösségnek az európai rend iránti lojalitását. Egyes hírek szerint a németországi és egyéb európai befogadóállomások közönségének egy része is büszkeséggel vegyes elégedettséggel fogadta az újabb sikeres terrortámadások hírét. Ahogy a maga idején a szeptember 11-i, vagy a párizsi vérengzésekét is. Én is tudom, hogy hülyék és szélsőségesek minden közösségben vannak, de a Salah Abdeslamot bújtató és neki falazó, majd letartóztatásáért bosszúhadjáratba kezdő fanatikus terroristák elég sok jóakaratú támogatóval rendelkeznek abban a belga állampolgársággal rendelkező, régóta Brüsszelben élő közösségben, melynek integrálhatóságával kapcsolatban oly sok illúziót és vágyálmot ápolnak azok az emberbarátok, akik túl régóta lehetetlenítik el kontinensünk önvédelmét. Sok illúziónk annak ellenére sem maradt, hogy Juncker úr a híradások szerint ezúttal józanul kezdett mérlegelni.”