„1. Az 1989 előtt Nyugatra kivándorló románok nem hoztak létre hosszú migráns-menetoszlopokat. Naponta hány illegális határátlépés volt Románia nyugati határánál? Most nem áll rendelkezésemre pontos kimutatás, de tudom, hogy több volt az »elfogottak«, mint a határon »átcsúszók« száma. Egyetlen nyugati országot sem ostromoltak úgy román migránsok, ahogy az ma a muzulmán világból érkezők részéről történik.
2. A jelenlegi bevándorlók nem feltétlenül menekültek, és nem feltétlenül politikai menedéket kérő migránsok sem, mint az akkori románok. Én is osztom azokat a különbségtételeket, melyeket Marius Văcărelu írt le blogjában. Ebben az esetben nem menekültekről van szó.
Egy menekült a legközelebbi békés helyet keresi.
A mostani bevándorlók miért nem álltak meg az első békés országban? Jobb a németországi béke, mint a törökországi? Az európai országok közül Németország az, ahol a legjobban fogadják az idegeneket? Miért nem álltak meg Görögországban, ahol joghegyekben részesülnének, túl sok erőfeszítés nélkül? Közelebb lett volna az otthonhoz, ahhoz az úgynevezett kulturális otthonhoz. A béke mindenhol béke. Á, de az életkörülmények mások! Ám azt állítják, hogy nem gazdasági migránsok, hanem menekültek. De a menekültek békét keresnek, nem kincseket. A menekültek vissza akarják kapni a tulajdonukat, az otthonukra gondolnak és ezért állnak meg a legközelebbi békés helyen, hogy könnyebben hazatérhessenek, ha elmúlt a veszély. Azt fogják kérdezni, hogy a román emigránsok miért igyekeztek szintén Németországba, vagy Franciaországba? Mert odáig szintén szocialista országok voltak. Ők egy határokon átnyúló kommunista táborból menekültek. Ebben az esetben felmerül a kérdés: létezik egy olyan, a kommunistához hasonló tábor, ahonnan a jelenlegi migránsok menekülnek? A muzulmán világból, vagy a fundamentalisták terrorrezsimjétől menekülnek? Ha csak a muzulmán csoportosulásoktól, akkor a szomszédos országokban kellene megállniuk, ahol azoknak a csoportosulásoknak nincs hatalmuk.
(...)