Sorsok, kvóták

„Az EU-ban egyetértés mutatkozik abban, hogy az embercsempészekre le kell csapni, katonai erővel – még üresen – megsemmisíteni a bárkáikat. Katonailag és nemzetközi jogilag felettébb kényes egy ilyen akció, de Európában most politikailag könnyen átvihető a közvéleményen. A kvóta jóval nehezebb ügynek tűnik. Több tagállam berzenkedik a »kötelezőtől« – a szuverenitásuk megsértésének tekintik. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint az unió alapelvének számító szolidaritásból mindenkinek ki kell vennie a részét. Például azzal, hogy a kelet-európaiak is befogadnak X vagy Y számú menekültet, akik azután meglehet, a lábukkal szavaznak. Mennek Nyugat felé, és némi fáziskéséssel a problémákat újratermelik.

A magyar kormányfőnek a menekültek befogadását visszautasító megnyilvánulásai azért is visszatetszőek, mert mintha elfeledkezne arról, hogy ez az ország hány millió menekültet, migránst, gazdasági bevándorlót bocsátott ki. Hogy ebből az országból hány embernek kellett háborúk, faji, vallási üldöztetések, rémuralmak, a nyomor miatt máshova mennie. Különösen bizarr, hogy miközben a miniszterelnök tiltakozik a menekültek és a bevándorlók ellen, uniós államtitkára figyelmezteti a briteket: ne nevezzék »migráns munkavállalónak«a szigetországban dolgozó magyarokat, és ne merjenek hozzányúlni a szabad munkavállaláshoz. Igen, ők a szerencsések, mert az unióban születtek. Akik nem, azoknak talán maradnak a kvóták. Vagy félő, hogy inkább az embercsempészek.”