Kezdődött azzal, hogy az SZDSZ 1994-ben egy önmagában is többséggel bíró MSZP-vel lépett koalícióra. Aztán 1996-ban jött a Tocsik-ügy, folytatódott a '98-as siralmas választási eredménnyel. Négy évre rá már csak épphogy becsúszott az SZDSZ a parlamentbe, 2004-től pedig teljesen kiszolgálta Gyurcsányt. Az SZDSZ illetve Gyurcsány viszonya a jogállamhoz kicsiben ugyanaz a rombolás volt, mint ami most kiteljesedve megjelenik az orbáni rezsimnél. (...)
Melyik liberális hívószóval lehet ma sikeresen elérni a választókat: piacpártiság, emberi- és szabadságjogok, jogállam védelme?
Mindegyik nagyon aktuális, mert az összes sárba van tiporva. Alapvető emberi jogok kérdőjeleződtek meg, lassan négymillió ember él a létminimum alatt, több százezer gyerek éhezik, a közmunkásokat megalázzák, egyes polgármesterek feudális földesúrként viselkednek, folyamatos a megfélemlítés, és elképesztő mértékű az állami beavatkozás a gazdaságba. A Fidesz államosítási hulláma is teljesen abszurd, ráadásul úgy építik ki a hazai tőkés társadalmat, hogy Orbán Viktor maga választja ki az aktuális oligarchákat, akik aztán megkapják a zsíros közbeszerzéseket. Ez 2001-ben sem volt még látható. Akkor csak az látszott, hogy központosítva lopnak, nem pedig eseti jelleggel. Ma már könnyes szemmel sírnám vissza a 13 évvel ezelőtti Orbánt, mert akkor még nem volt ereje ahhoz, hogy teljesen szétzilálja a jogállamot, a demokráciát, a gazdaságot és a szociális rendszert.”