„Egyenlőnek születünk – ahogy a materialisták vélik – faji szempontból. De egyenlők vagyunk a »hívők« szerint is – a lelkünk létezése végett, az Isten előtt. De csöppet sem születünk egyenlőnek a genetikai állományunk és a szociokulturális környezetünk (materializmus), de lelki összetevőink szerint sem. (Más vallások szerint karmánk, sorsunk, stb. alapján is különbözünk.)
A társadalmi létezésünk során viszont az állam (pontosabban az állam tartalma) törekedhet arra, hogy egyenlővé tegyen minden embert. Bizonyos területeken. Ezt a törekvést nevezik egalitariánus célnak. Sokféle baloldaliság létezik, de a társadalmi-gazdasági-kulturális egyenlőségre törekvés az, amitől baloldalivá válik bármely ideológia. Jómagam nem hiszem, hogy az erőszakos egyenlőségre törekvés az igazság felé vezetne; de megengedem és tiszteletem azokat is, akik ennek ellenkezőjét vélik.
A szabadság ellenben cseppet sem feltételezi az egyenlőséget. A szolidaritást még kevésbé. A »modern szabadság« fogalmunk az individualizációhoz kötődik és a liberalizmus bölcsőjében fejlődött és fejlődik ma is. Ez pedig sokszor ellentétes hatással van az egyenlőségre; illetve miközben a közösségeket negligálja, voltaképp elmossa a szolidaritás baloldali értékét is. S ezt nem egy »kívülálló«, hanem a 20. század legnagyobb liberális gondolkodója, Hayek állítja. Szerinte minden egyenlőségre törekvés voltképp a szabadság elleni lépés. Épp ezért is káros szerinte a gazdaság szempontjából. Sőt! A társadalmi igazságosság, vagy a szolidaritás csak hazugság, esetleg utópia. Egy valódi liberális értékeket valló társadalomban nincs helye az erőszakos egyenlőségre törekvéseknek. Hayek úgy véli, hogy az egalitarizmus voltaképp a szolgaság (a szabadság ellentéte) felé vezető út első szakasza.”