Megújul a katolikus egyház

2014. május 21. 11:45

Ha a történelmi tapasztalatot és a szociológia téziseit vesszük figyelembe, az egyház hajójának el kellett volna süllyednie azon társadalmak letűnésével, melyekkel összefonódott.

2014. május 21. 11:45
Rezsőházy Rudolf
Mos Maiorum

Ha a történelmi tapasztalatot és a szociológia téziseit vesszük figyelembe, az egyház hajójának el kellett volna süllyednie azon társadalmak letűnésével, melyekkel összefonódott. Az a tény, hogy túlélte az összes befogadó rezsimet, és 2000 éves múlttal dicsekedhet, kivételes teljesítménynek számít.

A dialektikus hullámzást a fellendülés és a hanyatlás között jól megfigyelhető jelenségek jelzik. Így például a fellendülés fázisában a hit terjed, elmélyül, kezdeményezések burjánzanak, hivatások születnek, a művészetek virágoznak, a vallás erősen befolyásolja a hétköznapi életet, a szokásokat, stb. A hanyatlást ezen jelek ellenkezői jellemzik: a hit meginog, a hitetlenség terjed, a rutin uralkodik, a gondolat kimerül, a művészet nem alkot csak másol, a hétköznapi élet erkölcsi színvonala süllyed…

A hanyatlás krízisbe torkollik. Az egyház többször került már a létét fenyegető válságba, mint például a 11. században Róma és Konstantinápoly elválása alkalmával vagy a reneszánsz pápaság visszaélései, erkölcsi romlása, a hitviták fellángolása, a protestantizmus megalakulása, a vallásháborúk következtében.

Ha korunkat kívánjuk értékelni, idézhetünk negatív és pozitív elemeket egyaránt. Európában panaszkodhatunk a vallásgyakorlat gyors csökkenése valamint a kereszténységnek a közéletből való kiszorulása-kiszorítása miatt. Azonban az egyház mozgósító ereje érintetlen maradt. Olyan nagy események mint egy pápai utazás, egy római szentté avatás, az ifjúsági világnapok vagy a híres zarándokhelyek sokszor milliós tömegeket mozdítanak meg. Az egyház és az állam szétválasztása, noha eleinte károsnak vélték, végül is jó megoldásnak bizonyult. Az 1960-70-es években a papi hivatás válsága jelentősen fogyasztotta az egyház szolgáinak számát. De ugyanakkor a II. Vatikáni Zsinat fontos reformokat vezetett be, hogy az egyház megfeleljen a modern idők követelményeinek. 300 évig tartó gyanakvás és rivalizálás után a különböző keresztény egyházak közeledni kezdtek, s már nem eretnekeknek, hanem testvéreknek tekintik egymást. Napjainkban azonban az ökumenikus mozgalom stagnálni látszik, és új lendületre vár.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Viator
2015. május 12. 13:43
Érdekes, hogy milyen kevés ember veszi észre a nyilvánvaló korrelációt a hívek és a papok számának a 60-as évek végétől kezdődő rohamos csökkenése, és az akkori hangadó modernisták által pusztán "pasztorálisnak" nevezett a II. Vatikáni zsinat "reformjai", a manapság a legfőbb jóként beállított ökomenizmus, illetve a szent liturgia Bugnini-féle átalakítása (deszakralizálása és több ponton a zsidók/protestánsok igényeihez alakítása) között. Holott az összefüggés nyilvánvaló. Miként az is, hogy a zsinat eredménye nem a „Szentlélek szép műve”, volt, mint az Bergoglio állítja, hanem pár tucat, a "Szt. X. Piusi értelemben vett" modernista eretneké.
Viator
2015. május 12. 13:42
Érdemes utánanézni annak, hogy pl. mi lett a zsinati előkészítő bizottságok által készített anyagok sorsa, és ez kiknek köszönhető. Hogy kik voltak a hangadók, kik fogalmazták meg a szövegeket. A zsinat eredménye ráadásul nem csupán a szövegeken múlt, lásd: a zsinati atyák döntő többségének véleménye a liturgiáról,arról, hogy milyen mértékű reformra volna szükség - és azt, hogy ehhez képest mi történt.
Sulammit
2014. augusztus 20. 21:13
- Persze, persze! Sarkosan fogalmaztam illetve pontatlanul. Persze, hogy az irgalmas szerető, de főleg SZABADÍTÓ ISTENT is ismerték, főleg a fogság után. A Zsoltárok erről szólnak. De Jézus a Tékozló fiú példabeszédben olyan Istent mutat be, ami ismeretlen volt a zsidó nép előtt. De nem csak abban. A teológusok azt mondják, hogy inkább a Tékozló atya lehetne a címe. - Igen lesz ítélet méghozzá kétszer. Először a személyes ítéletünk. Ott nem állhat senki elő azzal, hogy a másik embernek mi a bűne, akárcsak a gyónásnál a sajátjával kell szembenéznie. És semmi mentegetőzés, kifogáskeresés, mismásolás. A másik ítélet Jézus második eljövetelekor, amikor MINDENKI előtt ismert lesz, hogy kik vagyunk. - A vita tárgya nem volt könnyű probléma és eltévesztettem, mert nem Péter és Pál között zajlott, mert ebben egyetértettek. Péter elvben ugyan úgy meg volt győződve, a körülmetéltség nem feltétele a kereszténységhez való tartozáshoz. De ő akkor még Palesztinában működött, nem függetleníthette magát, olyan könnyen a szokásoktól. Péter engedékenyebb volt, és tekintettel volt a régi hagyomány őrzőire, védőire. De következetlen volt valóban. Ez olyan, mint a megtért keresztény, mindent radikálisabban akar, mint az aki ebbe beleszületett. - "vannak bennük nehezen érthető dolgok" Péter valószínűleg a Római levélre gondolt, Ezeket a leveleket nagyon felindult állapotban írta. Pálnak az apostoli tekintélye forgott kockán. Hosszú levél, az előadásmódja, gondolatmenete csapongó. Ha elolvasod látod, hogy számos helyen nehéz a logikáját követni és a megfogalmazása sem egyértelmű és világos. Sőt évszázadokig, máig tartó hatása van, vita téma a keresztények között, - sola fides a hit egyedül üdvözít. A római levélhez írták a legtöbb kommentárokat. Szt. Ágoston, Luther, Kálvin, Karl Barth... Róm 13,13 az eredeti bűn, eleve elrendelés, a természet és a kegyelemviszonya, a megváltás ingyenessége, a megigazulás egész problémaköre, nem filozófikus? Akkor mi, ha nem ezek a témák? - "félelem" "Időnként gyáva volt, mint mindannyian. Gondold el, arra gondoltak, hogy megtagadta és elbújt, mint egy gyáva nyulacska." - Itt bár Péterről írtam, de az apostolokat kellett volna írnom. Nem pünkösd utáni eseményekről beszélek, hanem Jézus elfogatása és keresztre feszítése utáni időről. "most ők következnek," De a sírnál, megint ott van. "filozófus" "profin hirdeti az evangéliumot." - Csak, hogy nem erről van szó. Hanem a téma, előadásmód, gondolatok megfogalmazása. Pál és János apostolok filozófiai művet írtak. Máté is evangélista és tanultabb, mint a halász fiúk, mégis egyszerűen írja le az evangéliumot. - Talán a hitünk, talán akkor nagyobb szükség volt a csodákra. Azért ma is történnek velünk csodák. Csak az a helyzet, hogy ki látja annak az életében bekövetkező csodákat. Ha rákérdezel, mindenki tud mondani.
egysegelem
2014. július 29. 11:51
Ha megnezzuk az egyhaz szerepet es befolyasat ma, es 500 evvel ezelott, nyugodtam mondhatjuk, hogy el is sullyedt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!