„Ha a történelmi tapasztalatot és a szociológia téziseit vesszük figyelembe, az egyház hajójának el kellett volna süllyednie azon társadalmak letűnésével, melyekkel összefonódott. Az a tény, hogy túlélte az összes befogadó rezsimet, és 2000 éves múlttal dicsekedhet, kivételes teljesítménynek számít.
A dialektikus hullámzást a fellendülés és a hanyatlás között jól megfigyelhető jelenségek jelzik. Így például a fellendülés fázisában a hit terjed, elmélyül, kezdeményezések burjánzanak, hivatások születnek, a művészetek virágoznak, a vallás erősen befolyásolja a hétköznapi életet, a szokásokat, stb. A hanyatlást ezen jelek ellenkezői jellemzik: a hit meginog, a hitetlenség terjed, a rutin uralkodik, a gondolat kimerül, a művészet nem alkot csak másol, a hétköznapi élet erkölcsi színvonala süllyed…
A hanyatlás krízisbe torkollik. Az egyház többször került már a létét fenyegető válságba, mint például a 11. században Róma és Konstantinápoly elválása alkalmával vagy a reneszánsz pápaság visszaélései, erkölcsi romlása, a hitviták fellángolása, a protestantizmus megalakulása, a vallásháborúk következtében.
Ha korunkat kívánjuk értékelni, idézhetünk negatív és pozitív elemeket egyaránt. Európában panaszkodhatunk a vallásgyakorlat gyors csökkenése valamint a kereszténységnek a közéletből való kiszorulása-kiszorítása miatt. Azonban az egyház mozgósító ereje érintetlen maradt. Olyan nagy események mint egy pápai utazás, egy római szentté avatás, az ifjúsági világnapok vagy a híres zarándokhelyek sokszor milliós tömegeket mozdítanak meg. Az egyház és az állam szétválasztása, noha eleinte károsnak vélték, végül is jó megoldásnak bizonyult. Az 1960-70-es években a papi hivatás válsága jelentősen fogyasztotta az egyház szolgáinak számát. De ugyanakkor a II. Vatikáni Zsinat fontos reformokat vezetett be, hogy az egyház megfeleljen a modern idők követelményeinek. 300 évig tartó gyanakvás és rivalizálás után a különböző keresztény egyházak közeledni kezdtek, s már nem eretnekeknek, hanem testvéreknek tekintik egymást. Napjainkban azonban az ökumenikus mozgalom stagnálni látszik, és új lendületre vár.”