Jóval izgalmasabb és nyugtalanítóbb egy fekete mise felkeresése, mégpedig a kortárs Mexikóban divatos Santa Muerte-kultusz kapcsán. A „Szent Halál” egy Szűz Mária-szobor-szerűen kinéző csontvázszobor, melynek kultusza terjed az Egyesült Államokban is – olyannyira, hogy szinte már a drogkartellek nem hivatalos kultusza. Ennek kapcsán találkoznak gyakorló mexikói varázslókkal, és felelevenítik két ilyen huszadik századi varázsló életét, akitől szinte rettegtek az emberek, és akihez politikusok is jártak. S ha már Mexikó: Sullivan részletesen bemutatja
az aztékok emberáldozatra épülő vallását, amelyet a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartott.
Később szerzőnk újfent nyugtalanító dolgokra bukkan. Ismerteti az egyik leghíresebb amerikai ördögűzést, Emma Schmidt 1928-as esetét, s miközben átolvasta a jegyzőkönyveit, belebotlott egy megjegyzésbe, miszerint az exorcisták szerint a megszálló démonok Mexikót jelölték meg ama helynek, ahol majd aláfűtenek az Úristennek kicsit.
De hát ki hisz ma már olyasmiben, hogy ördögűzés? Ki hiszi el, hogy a kislány levitált, irreális ereje volt, a plafonról lógott lefelé, napok alatt irreális mennyiségű bűzös, zöld cuccot hányt ki, lehetetlenül ijesztő krákogó hangokon beszélt? A segédkező apácák egy részét annyira sokkolta a dolog, hogy más kolostorba kérték magukat. A tapasztaltakról szóló jegyzőkönyvek sokáig titkosak voltak. Érdekesség: 2008-ban Richard Gallagher, a Columbia Egyetem pszichiátere ördögűző paphoz küldte egy páciensét, mivel állítólag ismerte az emberek el nem mondott titkait, könyveket lebegtetett a polcról, és ismeretlen nyelveken beszélt.
A kötet Texasban zárul. S hogy mi az ördög közmondásos nagy csele? Hogy elhiteti, hogy nincs.