Hogy mi az ördög közmondásos nagy csele? Hogy elhiteti, hogy nincs!

Vajon pusztán csak tanulatlanságból, ignoranciából, rossz nevelésből fakadóan lehetünk rosszak, sőt gonoszak? Létezik-e önmagáért akart gonosz? 
Mi van a már megmagyarázhatatlanul abszurd gonosztettekkel? A Sátán csak mitikus perszonifikáció, vagy a gonosznak tényleg van arca, és személyes létező?

Randall Sullivan amerikai szerző, újságíró, forgatókönyvíró nyugtalanító kérdéseket feszeget legújabb könyvében. Először a bosznia-hercegovinai Međugorjében, a világ egyik legismertebb Mária-kegyhelyén találjuk magunkat a délszláv háború idején. Sullivan háborús tudósítóként meglátogat egy szentmisét. Ahogy a pap körbeviszi az oltáriszentséget, furcsa hangok átkozzák Jézust, egy nő teste kifacsarodik, ijesztően krákog, majd orrfacsaró bűzzel távozik belőle – valami.

Aztán megismerjük a kötet sokfelé ágazó dramaturgiáját összekötő szálat: a nyolcvanas évek végén egy észak-texasi kisvárosban felköti magát egy fia­tal egy fára. Az egész gyanús, az egyetlen tanú meg mindig megmásítja a vallomását. Felmerül, hogy sátánista kultusz üzemelt a városkában. Az ügyet többször újranyitották és lezárták, Randall Sullivan is megpróbált nyomozni. Akármilyen másik történetre tér is ki a szerző, mindig ehhez a szálhoz ér vissza.

A harmadik fonál filozófiatörténeti: bemutatja, mikor mit gondoltak a nagy gondolkodók a gonoszról, és a modernitással hogyan lett a személyes gonoszból gonosz princípium, általános gonoszság. Szóba kerülnek a szerző bűnügyi riporterként töltött fiatalkorának Los Angeles-i pszichopata sorozatgyilkosai, akik kéjvágyból gyilkoltak, hosszasan kínozva áldozataikat.

Jóval izgalmasabb és nyugtalanítóbb egy fekete mise felkeresése, mégpedig a kortárs Mexikóban divatos Santa Muerte-kultusz kapcsán. A „Szent Halál” egy Szűz Mária-szobor-szerűen kinéző csontvázszobor, melynek kultusza terjed az Egyesült Államokban is – oly­annyira, hogy szinte már a drog­kartellek nem hivatalos kultusza. Ennek kapcsán találkoznak gyakorló mexikói varázslókkal, és felelevenítik két ilyen huszadik századi varázsló életét, akitől szinte rettegtek az emberek, és akihez politikusok is jártak. S ha már Mexikó: Sullivan részletesen bemutatja 

Később szerzőnk újfent nyugtalanító dolgokra bukkan. Ismerteti az egyik leghíresebb amerikai ördögűzést, Emma Schmidt 1928-as esetét, s miközben átolvasta a jegyzőkönyveit, belebotlott egy megjegyzésbe, miszerint az exorcisták szerint a megszálló démonok Mexikót jelölték meg ama helynek, ahol majd aláfűtenek az Úristennek kicsit.

De hát ki hisz ma már olyasmiben, hogy ördögűzés? Ki hiszi el, hogy a kislány levitált, irreális ereje volt, a plafonról lógott lefelé, napok alatt irreális mennyiségű bűzös, zöld cuccot hányt ki, lehetetlenül ijesztő krákogó hangokon beszélt? A segédkező apácák egy részét annyira sokkolta a dolog, hogy más kolostorba kérték magukat. A tapasztaltakról szóló jegyzőkönyvek sokáig titkosak voltak. Érdekesség: 2008-ban Richard Gallagher, a Columbia Egyetem pszichiátere ördögűző paphoz küldte egy páciensét, mivel állítólag ismerte az emberek el nem mondott titkait, könyveket lebegtetett a polcról, és ismeretlen nyelveken beszélt.

A kötet Texasban zárul. S hogy mi az ördög közmondásos nagy csele? Hogy elhiteti, hogy nincs.

Randall Sullivan: The Devil’s Best Trick – How the Face of Evil Disappeared? Atlantic Monthly Press, 2024