Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Vajon pusztán csak tanulatlanságból, ignoranciából, rossz nevelésből fakadóan lehetünk rosszak, sőt gonoszak? Létezik-e önmagáért akart gonosz?
Mi van a már megmagyarázhatatlanul abszurd gonosztettekkel? A Sátán csak mitikus perszonifikáció, vagy a gonosznak tényleg van arca, és személyes létező?
Randall Sullivan amerikai szerző, újságíró, forgatókönyvíró nyugtalanító kérdéseket feszeget legújabb könyvében. Először a bosznia-hercegovinai Međugorjében, a világ egyik legismertebb Mária-kegyhelyén találjuk magunkat a délszláv háború idején. Sullivan háborús tudósítóként meglátogat egy szentmisét. Ahogy a pap körbeviszi az oltáriszentséget, furcsa hangok átkozzák Jézust, egy nő teste kifacsarodik, ijesztően krákog, majd orrfacsaró bűzzel távozik belőle – valami.
Aztán megismerjük a kötet sokfelé ágazó dramaturgiáját összekötő szálat: a nyolcvanas évek végén egy észak-texasi kisvárosban felköti magát egy fiatal egy fára. Az egész gyanús, az egyetlen tanú meg mindig megmásítja a vallomását. Felmerül, hogy sátánista kultusz üzemelt a városkában. Az ügyet többször újranyitották és lezárták, Randall Sullivan is megpróbált nyomozni. Akármilyen másik történetre tér is ki a szerző, mindig ehhez a szálhoz ér vissza.
A harmadik fonál filozófiatörténeti: bemutatja, mikor mit gondoltak a nagy gondolkodók a gonoszról, és a modernitással hogyan lett a személyes gonoszból gonosz princípium, általános gonoszság. Szóba kerülnek a szerző bűnügyi riporterként töltött fiatalkorának Los Angeles-i pszichopata sorozatgyilkosai, akik kéjvágyból gyilkoltak, hosszasan kínozva áldozataikat.
Jóval izgalmasabb és nyugtalanítóbb egy fekete mise felkeresése, mégpedig a kortárs Mexikóban divatos Santa Muerte-kultusz kapcsán. A „Szent Halál” egy Szűz Mária-szobor-szerűen kinéző csontvázszobor, melynek kultusza terjed az Egyesült Államokban is – olyannyira, hogy szinte már a drogkartellek nem hivatalos kultusza. Ennek kapcsán találkoznak gyakorló mexikói varázslókkal, és felelevenítik két ilyen huszadik századi varázsló életét, akitől szinte rettegtek az emberek, és akihez politikusok is jártak. S ha már Mexikó: Sullivan részletesen bemutatja
az aztékok emberáldozatra épülő vallását, amelyet a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartott.
Később szerzőnk újfent nyugtalanító dolgokra bukkan. Ismerteti az egyik leghíresebb amerikai ördögűzést, Emma Schmidt 1928-as esetét, s miközben átolvasta a jegyzőkönyveit, belebotlott egy megjegyzésbe, miszerint az exorcisták szerint a megszálló démonok Mexikót jelölték meg ama helynek, ahol majd aláfűtenek az Úristennek kicsit.
De hát ki hisz ma már olyasmiben, hogy ördögűzés? Ki hiszi el, hogy a kislány levitált, irreális ereje volt, a plafonról lógott lefelé, napok alatt irreális mennyiségű bűzös, zöld cuccot hányt ki, lehetetlenül ijesztő krákogó hangokon beszélt? A segédkező apácák egy részét annyira sokkolta a dolog, hogy más kolostorba kérték magukat. A tapasztaltakról szóló jegyzőkönyvek sokáig titkosak voltak. Érdekesség: 2008-ban Richard Gallagher, a Columbia Egyetem pszichiátere ördögűző paphoz küldte egy páciensét, mivel állítólag ismerte az emberek el nem mondott titkait, könyveket lebegtetett a polcról, és ismeretlen nyelveken beszélt.
A kötet Texasban zárul. S hogy mi az ördög közmondásos nagy csele? Hogy elhiteti, hogy nincs.
Randall Sullivan: The Devil’s Best Trick – How the Face of Evil Disappeared? Atlantic Monthly Press, 2024
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Mondatai a pitiánerség ellentétei: hétköznapiak, de valódiak. Mit akarnak ezek a mondatok? Egy másik életet, ami nem hazugságban telik.
A történelem egyik legzseniálisabb hadvezérének tartott Bonaparte Napóleonról mind ez idáig több könyv született, mint ahány nap a halála óta eltelt.
A Véletlenül írtam egy könyvet című új magyar családi mozi a megszokottól merőben eltérő módon és a Bauhaust megidéző látványvilággal beszél felnövésről, gyászfeldolgozásról, szeretetről.
Magyar Péter megpróbált visszavágni, de a saját lábába lőtt.
Az egyik a véréből fakadóan az agresszor – és néha az a vér látványosan nem válik vízzé.
