Aztán megismerjük a kötet sokfelé ágazó dramaturgiáját összekötő szálat: a nyolcvanas évek végén egy észak-texasi kisvárosban felköti magát egy fiatal egy fára. Az egész gyanús, az egyetlen tanú meg mindig megmásítja a vallomását. Felmerül, hogy sátánista kultusz üzemelt a városkában. Az ügyet többször újranyitották és lezárták, Randall Sullivan is megpróbált nyomozni. Akármilyen másik történetre tér is ki a szerző, mindig ehhez a szálhoz ér vissza.
A harmadik fonál filozófiatörténeti: bemutatja, mikor mit gondoltak a nagy gondolkodók a gonoszról, és a modernitással hogyan lett a személyes gonoszból gonosz princípium, általános gonoszság. Szóba kerülnek a szerző bűnügyi riporterként töltött fiatalkorának Los Angeles-i pszichopata sorozatgyilkosai, akik kéjvágyból gyilkoltak, hosszasan kínozva áldozataikat.
Jóval izgalmasabb és nyugtalanítóbb egy fekete mise felkeresése, mégpedig a kortárs Mexikóban divatos Santa Muerte-kultusz kapcsán. A „Szent Halál” egy Szűz Mária-szobor-szerűen kinéző csontvázszobor, melynek kultusza terjed az Egyesült Államokban is – olyannyira, hogy szinte már a drogkartellek nem hivatalos kultusza. Ennek kapcsán találkoznak gyakorló mexikói varázslókkal, és felelevenítik két ilyen huszadik századi varázsló életét, akitől szinte rettegtek az emberek, és akihez politikusok is jártak. S ha már Mexikó: Sullivan részletesen bemutatja