Oly távol vagy

„Szerintem többről van itt szó, mint pusztán a felelősség elkenéséről. Ha ez lenne a helyzet, akkor a főszereplők már régen lovagiasan hátrébb léptek volna, de ragaszkodásuk a fővezéri poszthoz nekem nem azt üzeni, hogy a biztos vereségre készülnek. Lehet, hogy nincs igazuk, de nekem úgy tűnik, hogy a baloldal vezetői még mindig komolyan hisznek abban (s nem csak mondják), hogy a Fidesz legyőzhető. A közös lista ebben a küzdelemben kétségtelenül újrarendezhetné a dolgokat, de messze nem állítható, hogy pusztán előnyei lennének. Könnyen lehet, hogy a három párti külön listaállítás összességében több listás szavazatot hozna a baloldalnak, ugyanakkor van legalább két nagyon fontos érv a közös lista mellett: egyrészt így biztosan kizárható, hogy a küszöb miatt elvesszenek szavazatok, másrészt – és ez a sokkal fontosabb – a közös indulás lényegesen egyszerűbb helyzetet teremtene, és az egyéni választókerületekben. (...)

Bajnai Gordonnak ma talán nem volt annyira nehéz lemondani valamiről, amiről valójában már a tavalyi megállapodáskor lemondott, ugyanakkor Mesterházy Attila politikai céljai szempontjából kétségtelenül életveszélyes a kezdeményezés.  A ma esti első televíziós interjújában próbált ugyan kompromisszumkésznek mutatkozni (»Én minden opciót hajlandó vagyok átgondolni.«), de egészen világos volt, hogy számára csak olyan közös lista elfogadható, amit ő vezet. Innentől kezdve pedig radikálisan csökken az esélye (és talán az értelme is?) a közös indulásnak: ehhez ugyanis vagy az kell, hogy az Együtt-PM és a DK is elfogadja Mesterházy első helyét, vagy pedig az, hogy valami rávegye Mesterházyt arra, hogy mégis hátrébb lépjen. Nekem úgy tűnik, hogy a két forgatókönyv közül az első talán esélyesebb: bár Mesterházy számára sem lenne teljesen irreális egy látványos gesztus (különösen, ha biztos lenne abban, hogy a választás – vele – nem megnyerhető), ennek azonban semmi jelét nem adta az elmúlt időszakban. Az Együtt-PM és a DK számára sem lenne egyszerű elfogadni Mesterházy listavezetését (különösen, hogy feltehetően azt gondolnák: a konstrukció így nem lenne annyira vonzó a szavazók számára, mintha egy új jelölt állna az élére), de erre talán mégis több az esély: itt ugyanis nem személyi ambíciók ütköznek, hanem érvek, megfontolások, márpedig talán egyszerűbb engedni egy ilyen helyzetben, ha a szisztéma előnyében amúgy biztosak.”