Nem látszott súlyosnak Terike sérülése

„Terike az élettársa, aki most koponyaalapi töréssel fekszik a kecskeméti kórházban?

Igen, ő. Szóval úgy volt, hogy hazaértünk vasárnap hajnal öt körül a mulatságból, Terike kivett egy tál húst a csomagtartóból, amit hoztunk, jó lesz az kóstolónak, és cipelte be. De van nekünk egy nyolcvankilós komondor kutyánk, vak szegény, az megriadt valamitől, előszaladt, és közben fellökte Terikét, aki elesett, és beverte a fejét.

Gondolom, azonnal hívták a mentőket.

Nem. Szabika azt mondja, nem látott komolyabb sérülést. A szomszéd korábban kórházban dolgozott műtősként, ő vitte be kocsival Terikét.

Ön miért nem hívta a mentőket?

Mert már aludtam.

Szabika miért nem ébresztette föl önt?

Mert nem látszott súlyosnak Terike sérülése.

A koponyaalapi törés? Az elég súlyos.

Nem tűnhetett annak. Szabika szerint. (...)

Soha pofon el nem csattant odahaza?

Nem… Arra emlékszem, megmondom őszintén, hogy amikor én már lefeküdtem, Terike bejött, matatott valamit az éjjeli szekrényen, nem tudom, tán a telefonját hozta be. Aztán nekem reggelig semmi képem nincs.

Meglehet, a matatás közben csattant egy pofon az óvatlan élettárs arcán.

Miért adtam volna?... De jó a kérdés. Nem tudom. Ilyen kifáradt állapotban az ember megtenne ilyet?... Nem az a fajta vagyok. Bizonyára ismerik a munkásságomat ebben a tizenhat évben.

Én nem.

Rengeteget dolgozok az emberekért. Ráadásul mindig én szoktam mondani, hogy az első a család, és most pont én kerülök oda, hogy a családom gajra megy!”