Megint fokozódik

„Észak-Koreát valószínűleg nem a háború kirobbantásának vágya vezérli, hanem egy sor olyan indok, amely a saját logikája szerint teljesen ésszerű. Phenjan régi álma, hogy békeszerződést köthessen – Amerikával. A rezsim ugyanis csak ezzel látná garantálva a biztonságát. Washington azonban nemigen hajlandó közvetlenül szóba állni az ilyen páriaállamokkal. A hidegháború vége óta az állandó fenyegetőzés fő célja tehát az, hogy Amerikát tárgyalóasztalhoz ültessék. Ebből a szempontból Phenjan politikája részben sikeres, hiszen Washington kénytelen időről időre foglalkozni vele, pedig nyilván lenne jobb dolga is.

A mostani hiszti időzítése nem véletlen. Dél-Koreában nemrég iktatták be az új államfőt, s a keménykedés részben az ő tesztelését szolgálja. Kína a tízévenkénti nemzedékváltással van elfoglalva, így kevésbé tud a kistesó körmére nézni. Japánban szintén kormányváltás volt, és a szigetországot lekötik gazdasági problémái. Obama elnök második adminisztrációjának kimondott célja, hogy többet törődjön az ázsiai-csendes-óceáni térséggel, így Phenjan nagyobb eséllyel hívhatja fel a figyelmet saját fontosságára. A KNDK-n belül pedig a fiatal Kim Dzsong Unnak van szüksége arra, hogy rátermettségét bizonyítsa népének és hadseregének.”