Összeomlás helyett

„Ne legyen kétségünk: ahogy arra Mesterházy Attila pártelnök a múlt héten Amerikában is utalt, a végén létrejön a széles összefogás a szocialisták, a szponzorok által talán túl korán a színpadra lökött Bajnai Gordon és csatolt részei között. Egyelőre azonban ennek a szövetségnek sem a szervezeti, sem a tartalmi elemei nem látszanak – ami utóbbiakból felsejlik, az meg inkább taszíthatja a választókat –, így a társadalom sem érzékeli, hogy lenne itt egy hiteles, friss, többség- és főként kormányképes alternatíva. Ráadásul a 2010-ben a választók által hazavágott politikai tömb újabb és újabb maradványai próbálkoznak a visszatéréssel, ott van még a baloldal koloncaként Gyurcsány is, a két és fél évet elvesztegetett LMP tisztább politikai profiljának ára a parlamenti frakció elvesztése lehet, a Jobbik pedig szintén nem képes váltópárttá izmosodni.

A rezsicsökkentés közben a múlt héten a miniszterelnök brüszszeli és moszkvai látogatása, a médiaszabályozás körüli legfontosabb nemzetközi vizsgálat nyugvópontra jutása, az elhibázott kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásáról szóló európai bírósági döntés (nem volt lopás) mind a konszolidációt szolgálta, a kormányt szorongató nyomást enyhítette. Ami persze így is roppant erős. Köhög a gazdaság motorja, az átalakítások miatt csikorog a gépezet, összeomlásról azonban csak álmodik az ellenzék. A mától Gyulán ülésező Fidesz–KDNP-frakciószövetség a következő parlamenti szezonnak is annak esélyével futhat neki, hogy nála marad a kezdeményezés. Elhúzódó kegyelmi állapot: a kormánypártok a választás előtt egy évvel valódi kihívó nélkül készülhetnek a kampányra.”