Nem történt semmi – A médiatörvény módosításáról

„A szemfényvesztés csúcsa a szakmai szervezetek bevonása a jelölési eljárásba. Még ha el is fogadjuk, hogy az Európa Tanács döntéshozóinak nem kell tudniuk, hogy a Magyarországon működő »szakmai, érdekképviseleti és önszabályozó« szervezetek egy része annyira sem keresi a konfliktust a kormányzattal, hogy a miniszterelnöknek nem tetsző nevet merjen javasolni, az azért a messzi Strasbourgban is feltűnhet, hogy a »felmerült személyi javaslatok megfontolását követően« tett miniszterelnöki javaslat semmilyen érdemi beleszólást nem jelent. A miniszterelnök udvariasan meghallgatja a javaslatokat, vagy éppen el sem olvassa azokat, aztán dönt, ahogy akar. A demokrácia netovábbja. (...)

És ennyi. Nem is olyan nagy hűhó a nagy semmiért. Ezek a változások akkor sem tudnának javítani a sajtószabadság helyzetén, ha nem csak a jelenlegi elnöki mandátum lejárta után hoznának változást. Természetesen továbbra sem tudjuk, mi lehet az Európa Tanács és a kormány közötti alku hátterében, de ebben a formában az sokkal több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. A magyarországi civilek és más kritikusok megszólalásait egyre könnyebb lesz öncélú vagdalkozásnak beállítani. Milyen alapon kritizálunk egy szabályozást, amire az Európa Tanács is áldását adta? Sokan mondják, és én is így gondolom, hogy különben sem külföldről kell a segítséget várni, oldjuk meg mi magunk. Az Európa Tanács azonban lényegében hiteltelenné teszi minden eddigi és jövőbeli lépésünket. És azzal, hogy saját korábbi ajánlásait is figyelmen kívül hagyja, a saját tekintélyét is önkezűleg ássa alá.

Ezek után tényleg nem marad más, mint kétharmaddal hatalomba emelni egy demokratikusan elkötelezett formációt. Türelmetlenül várjuk a komolyan vehető jelentkezőket.”