A jövőt Paul Ryannek hívják

„Itt kérdezném meg a baloldali véleményformálóktól: hogyan látják, mikor jött el az ideje annak, hogy végre elfelejtsék az elnök bőrszínének állandó felemlegetését? Csak kérdezem, no offense.

A demokraták örülhetnek annak, hogy bővültek a szenátusban, és nem örülhetnek annak, hogy a képviselőház viszont maradt republikánus kézben, de hát majd ki is derül szépen, hány héten át tart a »mi egy nagy család vagyunk« ígéret. Nem teljesen világos, hogy egy eszmék iránt, khm, el nem kötelezett elnök milyen üzlet- és növekedésbarát gazdaságpolitikával fogja kihúzni nemzetét a bajból, de intő jel lehet, hogy a piac legelső reakciója a beintés volt: a tőzsde kicsit esett, a dollár kicsit gyengült. Büdzséhiány ügyben a sokat idézett londoni elemzők előtte Romney-ban reménykedtek.

Az elkövetkező négy év a jelek szerint kemény választások elé állítja a republikánusokat, akiknek a megerősödése most csak Obama megszorítására volt elég, a győzelemhez még nem. Készek lesznek-e a következő években eszméik feladása nélkül nyitni új társadalmi csoportok felé, képesek lesznek-e pl. jobban odafigyelni pl. az autóipari államokra, Michigan-re és Ohióra, és főleg: hajlandók lesznek-e a jövő reménységének, a koncepciózus kapitalizmuspárti Paul Ryan-nek, Romney főnyereményének átadni a pártot?

Amerika szabadságpárti barátai jól teszik, ha rendszeres időközönként figyelik a volt alelnök-jelölt mozgását. Paul Ryan ugyanis át fogja formálni a republikánus pártot, ahogyan eddig ismertük. És ezzel Amerikát.”