„A politikai hisztéria felülmúlhatatlan szakértője, Bibó István utal arra, hogy paranoid hatalom valóságlátása eltorzul. A szüntelen ellenségkeresés elvakítja a Vezért, s téved. A valószerűt valószerűtlennek, a valószerűtlent valószerűnek látja, mint az történt Sztálin esetében, aki Hitlerben 1939 és 1941 között barátot vélt látni. Hitler tévedése sem volt természetesen kisebb, mert ő még 1945 áprilisában, pár nappal öngyilkossága előtt lelki társával, Göbbels-szel együtt abban reménykedett, hogy az új amerikai elnök majd az ő barátja, s Sztálin ellensége lesz. Az utóbbi várakozás később beigazolódott ugyan, de Hitler máig nem lett barátja egyetlen demokratikus hatalomnak sem. Aki Hitlerben, s egykori barátaiban barátokat lát, az a szabad világ ellensége, s ugyanúgy fog járni, mint Hitler is járt.
Magyarországot ma egy komplett paranoid világnézet igazgatja, melynek mozgató eleme a Nyugat ellenségnek láttatása. Ezt a motívumot egy soha nem volt Kelet barátságosságának káprázata egészíti ki. A múlt, ha nem a Hungária Elmegyógyintézet kórtörténete optikájából nézzük, arról tanúskodik, hogy Magyarország barátai Nyugaton, s ellenségei Keleten voltak. Hiába áll Thököly Imre szobra a Hősök terén, a szobor helye az Árulók terén lehetne, mely még nincs Budapesten, de remélhetően egyszer lesz.”