„A fenti idézetek a »Baloldaliság. Remény. Erő« c. szocialista stratégiai tervből származnak, amelyet a Fent és Lent blog hozott nyilvánosságra mindannyiunk örömére és okulására. Már amennyiben öröm az, hogy a szüntelen változásban megnyugtató állandóságot képez a szocialisták korlátoltsága; és okulás, hogy változatlanul semmi mást nem gondolnak a világról, csak hogy Szekeres Imréből újra legyen valami. (...)
Persze lehet azt is mondani, hogy ez csak egy háttéranyag, amelyet egy szövegező bizottság még összefésül, a pártpénztárnok hirdetési szempontból átnéz, az etikai bizottság ellenőriz, majd a platformok küldöttei elé terjeszt, hogy azután az országos választmány ajánlásával a 2022-es kongresszus megtárgyalhassa. Elképzelhető, hogy így van, nyilván nem Mesterházy elnök sajátkezű munkája a mű, amit onnan is tudni lehet, hogy az betűkből áll. Ám a tervezettől függetlenül az MSZP évek óta szó szerint ezt csinálja. Mindent elkövet, hogy egyedüli »demokratikus erő« maradjon, míg jobboldali alteregójával közösen azon ügyködik, hogy tartalmi viták helyett álkonfliktusok uralják a közbeszédet, azok viszont minél hevesebbek legyenek, így valósítva meg azt a paradox bravúrt, hogy a politika egyszerre szélsőségesen megosztott és egyben alternatívák nélküli.
Jó lenne végre tisztán látni: a közélet normalizálásában és úgy általában az ország élhetőbbé tételében a Magyar Szocialista Párt – a kormánypártokhoz hasonlóan és csatolt részeivel egyetemben – ellenérdekelt.”