Demokraták és antidemokraták csatája folyik

„Ebben az országban most demokraták és antidemokraták csatája folyik – egyelőre az antidemokratáknak áll a zászló – és a DK a maga kis számú, de lelkes csapatával kétségtelenül az elszánt demokraták oldalán vívja ezt a harcot még akkor is, ha társai legszívesebben lerúgnák őket maguk mellől a »harcmezőről«. (...)

De ha fentebb csatákról írtam – milyen attitűd ezzel szemben az, hogy  »néha-néha elmegyek egy tévéműsorba, meghívottként egy-egy rendezvényre (vagy nem), egy kellemes irodában írom a dolgozataimat a „jó kormányzásról”, és eközben az ablakból kitekintve látom, ahogy sebeket ejtve és kapva harcolnak kinn, a terepen a pártok közkatonái és generálisai«? És amikor hónapok, évek küzdelmei után végül elkészül a trónus, akkor – engedve a nép óhajának – minden sérüléstől mentesen, tökéletes kondícióban, fanfárok hangjára jól beleülök? (...)

Mit gondolnak Bajnaiék, kik fogják őket trónra emelni? Melyik párt fogja őket a listájára tenni?  Nem hiszem ugyanakkor, hogy amit a Bajnai-Oszkó páros tesz, az haszontalan. De hogy ismét csak egy párt vagy pártok segítségével (azok hátán) tudhatnak ismét hatalomba kerülni, az egy parlamentáris demokráciában nyilvánvaló. Vagy együttműködnek a demokratikus pártokkal, vagy saját pártot alakítanak maguknak. De ez az »elegáns kívülállás« és látványos távolságtartás, ami mára dühödt elutasításba fordult – nos, ez nem fog menni. A demokraták legnagyobb sajnálatára.”