„Az ördög persze a részletekben rejlik, az első elemzések ezeket már szépen számba is vették, felesleges lenne itt is megismételni. Számomra a legérdekesebb most az, hogy mit árul el ez a tervezet a készítői gondolkozásáról. A javaslat ugyanis a mostaninál többségibb és aránytalanabb rendszer felé mutat, olyan felé, ahol csak a saját oldalukat uraló, egységbe tömörült pártok képesek nyerni, ahol a kis pártok számára az indulás sem egyszerű, s ahol a jelenleginél könnyebben lehet akár kétharmadot is szerezni. Ha a Fidesz, amelynek most lehetősége volt bármit az asztalra tenni, valóban ilyen rendszerben szeretne legközelebb versenyezni, az két dologra utalhat:
1. Annyira bízik magában a párt, hogy komolyan számol azzal, 2014-ben is a legtámogatottabb politikai erő lesz, amely az egyéni választókerületek többségét elviheti, ahonnan még »győztes« töredékszavazatokat is garmadával szerezhet. Mint ahogy abban is bízik, hogy 2014-re sem jön létre vele szemben egységes baloldali-liberális választási koalíció, továbbá a Jobbik sem lesz olyan erős, hogy több helyen relatív többséget szerezzen.
2. A Fidesz bizonytalan abban, hogy 2014-ben ez lenne a helyzet, de azzal számol, hogy jövőre még pontosan ilyennek látszik majd a magyar politikai erőtér, s ezért csökkenő fölényével – akár egy kifejezetten alacsony részvétel mellett (lásd érvényességi küszöb eltörlése) – is képes lehet egy előrehozott választáson a fölényes győzelemre, sőt, akár a kétharmad újbóli elnyerésére.
Minden más esetben hatalmas öngól – azaz akár egy másik politikai formáció kétharmados többségét elősegítő és ezzel a mostani »vívmányokat« veszélyeztető - lehet ez a kétségtelenül a Fideszre szabott tervezet.”