„Harcolj! – üzente a kiszivárgott információk szerint Lázárnak Orbán Viktor. Lázár János harcolt: cáfolt és elnézést kért – ez is csak lelkierő, mély lélegzet és célszerűen forgatott szavak kérdése. Közben megismételte a tavaly őszi kampányban tett kijelentését is: valószínűleg nem indul újra Hódmezővásárhely polgármesteri székéért. A Fidesz tervei szerint amúgy sem lehetne egyszerre országos politikus és polgármester, de nem csodálkoznék, ha az előbbit választaná. A „mintaváros” költségvetési főösszege 2011-ben 20,5 milliárd forint, adóssága 23 milliárd 230 millió forint. Ekkora fejlődés nyoma nem látszik Hódmezővásárhelyen. Mennyire hitelesen beszél az ország eladósításáról az, aki a saját városát az országnál is jobban eladósította? És mennyire hitelesen suhogtatja a korbácsot a Fidesz-frakcióban azok fölött, akik két helyről vettek föl költségtérítést?
Ilyenkor újra elgondolkozik az ember: honnan is származik az a sok milliárd forint, amit a becslések szerint a pártok kampányfinanszírozásra költenek? Be lehet-e kötni a nyomtató lovak – a pártok kasszáit feltölteni képes politikusok – száját? A kétharmaddal bármit meg lehet változtatni reggeltől délig, csak a pártfinanszírozás rendszerét nem? Ellenzéki oldalról összekeveredik a káröröm, a reménykedés és a sajnálkozás, hogy Lázár lassan kinyírja magát. Közben az a vélemény is tartja magát, hogy Lázár János a jelenlegi pozíciójánál is nagyobbra hivatott és többre képes. Ha ez a több irányban nyitott, a tehetségét skrupulusok nélkül használó fiatalember egyszer letaszítaná Orbánt a trónjáról, mostani kritikusai talán még azt is megbocsátanák neki, hogy lenézi a szegényeket.”