„Húsz éve nem kísérte ekkora botrány, ilyen szervezetlenség, tehetetlenkedés a voksolás lebonyolítását, ami egyben kézzelfogható bizonyítékát adta a hatalomból távozó szocialisták kormányképtelenségének. Vagy talán úgy gondolták egyesek, nekik ez a néhány órás haladék is megéri az MSZP vereségének kihirdetése előtt? A kampánycsend meghosszabbítása előtt nyilvánosságra kerültek a közvélemény-kutató cégek friss felmérései, így ezekből és az e cikk nyomdába küldésekor ismert adatokból kikövetkeztethető, mi is történt tegnap Magyarországon. Az így kirajzolódó kép világos: ez a szavazás felért egy rendszerváltozással.
Általános és szabad parlamenti választáson hazánkban egyetlen párt vagy pártszövetség sem ért el még ahhoz hasonló eredményt, mint amit most a Fidesz–KDNP elért. Úgy látszik, az Orbán Viktor vezette politikai erő a kétharmados parlamenti többség kapujában áll, és bizonyosan koalíciós kényszer nélkül kormányozhat a következő négy évben.
Az új kormány előtt álló roppant feladathoz ilyen többség, ilyen választói felhatalmazás illik. De ez az elsöprő mandátumarány csak részben a Fidesz sikere; 2006-ban az MSZP is óriási esélyt kapott a magyar társadalomtól, csak éppen nem volt képes élni vele, hiányzott a tehetség, a kormányozni tudás, hogy kiverekedje magát abból a nehéz helyzetből, amibe az előző ciklusban felelőtlensége, gyávasága és hataloméhsége a szocialistákat és az országot taszította. A bukott miniszterelnök harsány önleleplezése már csak hab volt a tortán. Tényleg, kedves szocialisták, hogy ízlett a négy éve felfalt narancsos bukta? Valóban megérte konokul végigvinni a totális bukásig, a parlamenti egyharmad, a mentelmi jog elvesztéséig ezt a játszmát?”