Így viselkedett Bognár György az öltözőben, miután a Paks címvédőként 6 gólt kapott a Magyar Kupában

A Diósgyőr elleni kupabúcsú utáni első edzés milyen hangulatban telt? Mennyire volt sokkoló ez a 6–2-es vereség?
Sajnos maximálisan – válaszolta nagy sóhaj közepette a Mandinernek a Paks labdarúgócsapatának kapusa, Kovácsik Ádám. – Az volt a fejünkben, hogy címvédőként hazai pályán tovább szeretnénk jutni, ehhez képest kaptunk egy hatost… Nagyon friss még az egész. Tényleg sajnáljuk, de szerencse, hogy szombaton máris javíthatunk a Diósgyőr ellen a bajnokságban. Muszáj lesz jó eredményt elérnünk, de nemcsak magunk, hanem a szurkolók és a klub miatt is.

Kapott valaha ennyi gólt egyetlen meccsen a profi pályafutása során?
 

És gondolom az első percben gólt kapni, majd huszonnyolc alatt négyet sem éppen szokványos.
Sokkoló. Tavaly ősszel a Nyíregyháza ellen volt olyan, hogy hirtelen kaptam hármat, illetve Miskolcon is sikerült ugyanennyit egy félidő alatt. Tényleg nagyon rossz ezt megélni, de most már nem tudunk mit csinálni.

Mindegyik gólnál kiszolgáltatott helyzetben volt. Ez mennyire bosszantó?
Bárhogyan bosszantó hat gólt kapni, de talán még rosszabb is lenne, ha potya is lett volna köztük. Hat gól sosem tesz jót a kapus lelkének, de közben elképesztően pechesek is voltunk. Az első gól után például védtem egy ziccert, aztán kaptunk egy olyat, hogy a kapufáról a kezemre pattant a labda, a védő pedig lyukat rúgott. Minden úgy pattant, ahogy nem kellett volna, de persze nem fogom a szerencse hiányára, voltak hibák bőven. A sportban vannak magasságok, amihez kellenek a mélységek is – csak azért ezeket szívesen elkerülné az ember.

Már említette, hogy címvédőként estek ki, ehhez még hozzájön, hogy az elmúlt két kiírást nyerték meg, sorozatban tizennégy meccset vívtak meg veretlenül, legutóbb 2023 márciusában kaptak ki a sorozatban. Ez így még fájóbb?
Persze. Már tavaly is részese lehettem a kupamenetelésnek, de a döntőben sajnos nem én védtem, úgyhogy ott volt a fejemben, mennyire jó lenne most a gólvonalra állni a Puskás Arénában. Többszörösen és összetetten fáj.

És még az águk is igen jó lett volna, hiszen az NB II-es Honvéd jött volna a negyeddöntőben, majd a Soroksár–ZTE párharc győztese a fináléért…
Lehet, picit ez is megzavarta a fejeket, de az is előfordulhat, hogy semmi köze nem volt hozzá. Sajnos mindegy is.

Hogyan kell elképzelni egy ilyen meccs után Bognár Györgyöt? Nagyon mérges volt az öltözőben?
 

Majdnem ugyanazok voltak a pályán, mint a tavalyi döntőben. Volt egy nagyon rossz napunk, amit sajnálunk, de tényleg. Elmondta, amit kell, de nem hordott le a sárga földig és dobált ránk még egy lapáttal. Nem arról volt szó, hogy ne akartuk volna tovább jutni.

Vezetőedzőjük a meccs után azt nyilatkozta, pozitívumként tekint arra, hogy az új igazolások teher nélkül állhattak be a meccsre. Én ehhez még azt tenném hozzá, hogy Ádám Martin betalált. Az ő formába lendülése mennyire lehet fontos a Paks számára?
Nagyon! Hosszú sérülés után jön vissza, minden egyes pályán töltött perc és gól azt szolgálja, hogy formába lendüljön. Nagyon fontos lenne a csapatnak, hogy visszatérjen arra a szintre, amire képes.

Kulcsember távozott nemrég Osváth Attila személyében. Az ő hiányát is érezhették ezen a mérkőzésen?
Biztosan nehéz lesz őt pótolni, de most új fejezet nyílik. Nem mondanám, hogy emiatt kaptunk ki ennyire csúnyán, nem egyemberes ez a történet. Játszottunk már korábban nélküle olyan nemzetközi meccset is, amit sikerült megnyernünk.

Bognár azt is elmondta a találkozó után, hogy most már nincs más hátra, rá kell menni a bronzéremre a bajnokságban.
Máshogy nem is lehet gondolkozni! Ha letargiába esik az ember, két-három forduló után könnyen a középmezőnyben találhatja magát. A dobogós helyen álló csapatok a közelünkben vannak, abszolút az a cél, hogy ott legyünk az első háromban. A Fraditól és a Lokitól is csak egy góllal kaptunk ki, egyáltalán nem olyan meccsek voltak, mint a Diósgyőr elleni. Vissza kell találnunk a győzelem útjára, ami most biztos, nehezebb lesz egy kicsit.

Tényleg nagyon izgalmas most a bajnokság, 

• az FTC, 
• az ETO 
• és a DVSC is harcol a Paks mellett a dobogóért, 
• de talán még a Puskás Akadémiát sem szabad leírni. 

Régi motoros már az NB I-ben, emlékszik hasonlóan kiélezett küzdelemre?
Nem nagyon. Ráadásul a ZTE-nek is annyi pontja van, mint a felcsútiaknak. Mindenki nagyon közel van egymáshoz, egyetlen forduló alatt átrendeződhet a tabella. A szurkolók szempontjából ez nem olyan rossz dolog, belelkesül mindenki, de játékosként is élvezetes. Egyáltalán nem emlékszem olyanra pályafutásom alatt, hogy négyen harcoltunk volna a dobogóért. 

Kovácsik Ádámnak mélypontjai

Talán akkor voltak hasonló izgalmak, amikor 2017-ben a Fehérvár játékosaként bajnoki döntőt játszhatott a Honvéddal…
Igen, ott egymás ellen játszottunk az aranyért, az nagyon extra volt, kár, hogy rosszul jöttünk ki belőle. Benne van, hogy ez is ennyire izgalmas lesz a végéig, hiszen eltelt már a bajnokság fele, és még mindig nem szakadt szét az eleje. De egyelőre a szombat a téma nálunk.

Székesfehérváron 2020-ban súlyosan megsérült, azóta ez az első idény, amikor ismét stabil kezdőkapusként védhet, miközben korábban az Európa-liga csoportkörében játszott és a válogatottban is bemutatkozott. Mennyire érzi úgy, hogy az a sérülés kettévágta a karrierjét?
Ez nem érzés kérdése, hanem sajnos tény. Fehérváron nem sikerült a visszaépítésem, majd elmentem kölcsönbe, és jött egy újabb sérülés. Voltak mélypontjaim. Örülök, hogy most bíznak bennem, megkapom a lehetőséget, és úgy érzem, élek is vele. Élvezem, hogy újra fontos tagja lehetek egy csapatnak, nemcsak egy-két meccsre dobnak be, hanem kezdő vagyok. Próbálom mindezt visszaadni a Paksnak. 

Visszatérve a szombatra, amikor az ellenfél ismét a Diósgyőr lesz. Akkor most dupla a motiváció, hogy visszavágjanak a kupafiaskóért?
Mindenféleképpen! Igazából jó, hogy megint ellenük játszunk, mert az, ahogy kiestünk általuk, nagy fájó, szeretnénk visszavágni ezért. És a bajnokságban is javítanunk kell, úgyhogy tényleg dupla öröm lesz, ha sikerül nyerni ellenük.

Nyitókép: Paksi FC