A magyar foci gyomorfekélyre hasonlít, amit fölösleges kezelni?

2024. július 09. 05:22

A befogadó, nyitott identitásra rátelepedik a nyákos aktuálpolitikai fertő.

2024. július 09. 05:22
null
Kovács Gergő

Nyitókép: Rádi Nikolett

Ez a cikk szomorúan kezdődik, hiszen nem nyertük meg az Európa-bajnokságot, tovább sem jutottunk. Bezzeg a románok, a szlovákok és a grúzok. 

A mutatott játék trágya volt, ha szabad így mondanom, középszerű csapatok ellen – Svájc és Németország már a nyolc között kiesett. 

Gyengébbek vagyunk a gyengéknél. Ciki mentegetni a menthetetlent. Minden szó, amivel a gyalázatot kozmetikázzuk, visszahull a fejünkre.

El kell kussolni és meghúzni magunkat Európa keleti sarkának a sarkában.

A kutyaólban, ahova valók vagyunk.

Az utánpótlásunk nulla, a háttér halódik, az egész magyar foci gyomorfekélyre hasonlít, amit fölösleges kezelni. Hagyni kell megrohadni, hogy varjak lakomázzanak belőle, a mérhetetlen pénzt pedig jól tudjuk, mire fordítani. Fontosabb dolgokra.

Eleve úgy jutottunk ki az Eb-re a csoport első helyén, hogy szerencsénk volt. A Nemzetek Ligáját sem veszi komolyan senki rajtunk kívül.

Szoboszlai megint nem mutatott semmit. 

Lesz pár közepes idénye a Liverpoolnál, esetleg megveszi a Real Madrid, de ennyi.

Érthetetlen, miért hátra passzol, vagy ha előrefut, akkor miért ilyen lassan. Izomsérülése van? Hát persze. És a többiek? Hagyjuk is.

Ha már itt tartunk: remélem, kirúgnak minket az unióból, a NATO-ból, Orbánnak meg a k.rva anyját.

Magam is azt kérdezem: hogy jön ez ide? 

Mert a helyzet az, hogy az átlagos szurkoló nem az eredményei és a játéka miatt szereti a válogatottat – bár micsoda jó, hogy eredmények is vannak, és tízből hétszer a mutatott játék realitás fölötti –, hanem azért, mert az övé. 

A közeli hozzátartozóinkat sem azért szeretjük, mert tökéletes emberek, 

akik tökéletesen ellátják a szükségleteinket. 

Az átlagos szurkoló 10-15-20 éve is a csapat mellett állt, a mélypont ünnepélyén – a magyar focipokolban. Szerette a válogatottat, csak fájdalmas-nehéz szenvedéllyel. Most könnyebb szeretni, nem igaz? Akkor 

miért kizárólag a rosszat keressük?

Miért azt látjuk meg akarva-akaratlan? Miért nem a fejlődés lehetőségeit kutatjuk? 

Nem kell sok ahhoz, hogy nyitottak maradjunk egy érzésre, ami egyedüli jelenségként képes átívelni a politika fölött, nálunk legalábbis. Nincs semmilyen csoda, összesen kettő dolog kell ahhoz, hogy megteremtsük a szükséges minimumot, ami összeköt: hogy 

szeressük a focit és ne szégyelljük a magyarságunkat. Minden pátosz nélkül. Nem valami ellen, hanem valamiért. Csak úgy. 

Ez volna a természetes. Hogy a befogadó, nyitott identitásra rátelepedik a nyákos aktuálpolitikai fertő, ez meg a természetellenes. Keressük a mocsok alatt a gyémántot!  Szerintem megéri.

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 191 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2024. július 13. 12:04 Szerkesztve
...
2024. július 10. 07:05 Szerkesztve
Megjött a nagy csapat az igazi szagértők a mindent és mindenkit gyülölő szófosó, novicsok, meg a többi nagyon okos, semmitmondó senkiházik, mindenhova odaszarnak, aztán szagoljátok,
contractor-2
2024. július 09. 15:36
Az első felében benne van a lényeg. Nincs is mit hozzátenni.
Reszelő Aladár
2024. július 09. 15:22
Farkasházyzmus: Olyan kicsavart pszihológiai állapot, amikor valaki minden eseményt a miniszterelnök iránti gyűlölet szemszögéből szemlél, értelmez érez. Számára csak az lehet poztív, ami a miniszterelnöknek rossz érzést okoz. A kórkép minősített esete a karácsonyizmus, amikor valaki képes csak azért egy alkalmatlan jelöltet főpolgármesternek választani, hogy ezzel a miniszterelnöknek rossz perceket okozzon.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!