Srí Lanka helyzete intő példa lehet az ázsiai országok számára

Srí Lanka helyzete egyre aggasztóbb: a mély gazdasági válság tiltakozásokat váltott ki, amelyek hatására az elnök távozott az országból, majd lemondott. Srí Lanka példája egyfajta figyelmeztetés is a magas adósságszint miatt korlátozott politikai mozgástérrel rendelkező országok számára. A fejlődő gazdaságok összességében négy hónapon keresztül folyamatos tőkekiáramlást tapasztaltak, ami veszélybe sodorta a fejlett gazdaságokhoz való minél gyorsabb felzárkózásukat.

A srí lankai példa

Srí Lanka helyzete azért is egyedi, mert olyan döntő fontosságú importtermékekért kell küzdenie a 22 milliós szigetországnak, mint az élelmiszer, az üzemanyag vagy a gyógyszerek. Ha az előző év azonos időszakát vesszük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy a szigetországban az infláció 50 százalékkal magasabb, az élelmiszerek ára pedig mintegy 80 százalékkal. Emellett a srí lankai rúpia az idei évben drasztikusan zuhant nem csak a dollárral, de a többi jelentős globális valutával szemben is.

A menekülésre és lemondásra kényszerült srí lankai elnök, Gotabaya Rajapaksa elhibázott politikája a fő okozója annak, hogy a szigetország ilyen állapotba került, amit tovább súlyosbított a pandémia. Az évek alatt a szigetország óriási adósságállományt halmozott fel, amelyet júniusig képes volt finanszírozni. Júniusban viszont az első ország lett az ázsiai csendes-óceáni térség vonatkozásában, amely 20 év után nem volt képes teljesíteni a külföldi adósságát.

A helyzet orvoslására a szigetország tisztviselői ugyan tárgyalásokba kezdtek az IMF-el egy 3 milliárd dolláros mentőcsomagról, viszont ezek az időközben kirobbant politikai káosz közepette megszakadtak. Ezek a folyamatok a régió több más országa számára is figyelmeztetésként szolgálnak, hiszen a régióban több olyan ország van, amelyek gazdaságát szintén érintik a növekvő inflációs hatások, a jegybankok kamatemelései, a valuták leértékelődése, a magas adósságszint és a devizatartalékok csökkenése.

A térség fejlődő gazdaságainak döntően Kína a hitelezője, így a sorsukra is képes hatást gyakorolni, viszont nem teljesen tiszták a kínai hitelezési feltételek, illetve a szándék sem az adósságok alakítását illetően. Ezen keresztül Kínának döntő felelőssége van abban, hogy olyan drága infrastrukturális projekteket ösztönöz és támogat, amelyek nem hoztak gazdasági megtérülést.

A kínai támogatás Srí Lanka vonatkozásában az eddig regnáló Rajapaksa családnak és politikájuk számára érkezett. Ennek a politikának a kudarcai vezettek a gazdasági összeomláshoz. A szigetország mindaddig nem lesz képes kikeveredni  ebből a mély recesszióból, amíg nem következnek be gyökeres, alapvető alkotmányos változások, és nem teremtődik meg egy az eddiginél demokratikusabb politikai kultúra.

Az igazán aggasztó jelenség viszont az, hogy a térség több országa is– Laosz, Pakisztán, Maldív-szigetek, Banglades – a jelek szerint a szigetországhoz hasonló irányba tart.

Laosz

Laosz egy szocialista délkelet-ázsiai állam nagyjából 7,5 milliárd lakossal, tengerpart nélkül.  A problémát számukra az jelenti, hogy több hónapja nem teljesíti a külföldi befizetéseit – mint tette azt Srí Lanka korábban. Az orosz invázió megindítása óta az ország üzemanyag-ellátása kritikus helyzetbe került a megemelkedő olajárak miatt, de az invázió a több millió tonnányi ukrán kikötőben rekedt gabona miatt az élelmiszerek árát is drasztikusan megemelte. Ez Laosz vonatkozásában azért sokkal súlyosabb, mint például a fejlettebb országokban, mert lakosságának mintegy 1/3-a él szegénységben, a létminimum alatt.

A laoszi média ezeket az aggodalmakat felerősítette, mikor az üzemanyagért várakozók kígyózó sorairól számoltak be, valamint arról, hogy több háztartás nem képes fizetni a számláit.

Az üzemanyagárak emelkedése óta Laosz lakossága thaiföldi Nong Khaiba és Thaiföld más pontjaira járnak át rendszeresen üzemanyagért az országukban tapasztalható üzemanyaghiány miatt. Ez a trend különösen PTT márkájú benzinkutaknál figyelhető meg a Nong Khaiból Vinatiane-ba vezető elkerülő úton. Thaiföld hivatalos fizetőeszköze a bát (THB). A PTT Nong Khai benzinkutak literenként nagyjából 51,91 THB-t kérnek a prémium benzinért, 44,50 THB-t a normál benzinért és 32,59 THB-ta dízelért, ami így fényévekkel olcsóbb, mintha Laoszban tankolnának.

Ez a számok szintjén: Laoszban a kip a hivatalos fizetőeszköz (LAK). A laoszi prémium benzin 23.770 LAK, ami átváltva 59 THB, a normál benzin 18.570 LAK átváltva 46 THB és a dízel 18.160 LAK átváltva 45 THB. Ezeket összevetve a laosziak számára sokkal inkább megéri tankolni Thaiföldön: a prémium benzint 59 THB helyett 51,91 THB-ért, a normál benzint 46 THB helyett 44,50 THB-ért, a dízelt pedig 45 THB helyett megkapják 32,59 THB-ért. Ezt nevezhetjük egyfajta üzemanyag-turizmusnak, ami egy időszakban Magyarországon is jellemző volt. Ez Laoszban mindaddig fenn fog maradni, amíg tart az üzemanyag-válság a szocialista országban. Ez a fajta „turizmus” zavartalanul képes működni, hiszen Vientián – Laosz fővárosa – csupán 20 kilométerre van Thaiföld Non Khai tartományától, amely bővelkedik üzemanyagban, így globális áremelkedés ellenére az árak is valamivel alacsonyabbak.

Laosz fizetőeszköze a kip drasztikus mértékben esett, és az előrejelzések alapján az idei évben összességében több mint harmadával fog esni az amerikai dollárhoz viszonyítva. Ez nem csak laoszi sajátosság: mivel a jegybankok világszerte szigorításba kezdtek – így a FED is – emelkedtek a kamatlábak. Az Amerikai Egyesült Államokban az emelkedő kamatlábak erősítették a dollár pozícióját.

Általános szabály, hogy a dolláralapú világrendben, mikor erősödik a dollár, akkor minden más globális és helyi valuta gyengül, aminek adósságtehernövelő és importdrágító hatása van. Laosz már a kamatemelés előtt is súlyosan el volt adósodva, így most fokozottan küzd a kölcsönök és az import fizetésével (pl. üzemanyag). Sokatmondóak e tekintetben a Világbank adatai: Laosz decemberben 1,3 milliárd dollár tartalékkal rendelkezett. Ez azért probléma, mert az ország összes külső adósságkötelezettsége 2025-ig nagyságrendileg ugyanekkora, ami körülbelül Laosz teljes hazai bevételének 50 százaléka.

Mindezeknek köszönhető, hogy a Moody’s Investor Services júniusban leminősítette a délkelet-ázsiai szocialista köztársaságot a magas kockázatú adósság kategóriájába. A két szocialista állam – Kína 1949 óta és Laosz 1975-től – egymásra talált: Kína hatalmas összegeket kölcsönzött Laosz számára az elmúlt években több nagy projekt finanszírozására (pl. vízerőmű, vasúthálózat). A számok árulkodóak: csak a tavalyi évet vizsgálva 813 projektet hajtott végre Kína, ami összességében nagyjából 16 milliárd dollárnak felel meg.

A Világbank adatai azt is elárulják, hogy Laosz államadóssága 2021-ben a GDP 88 százalékát tette ki, amely adósság nagyjából fele Kína felé állt fenn. A gazdasági helyzet súlyosbodásához végeredményben a rossz gazdálkodás járult hozzá, amelyért többnyire a Laoszban működő egyetlen párt, a Laoszi Népi Forradalmi Párt (LPRP) a felelős. Mindezek ellenére összességében pozitív a megnövekedett kereskedelem és vízenergia-export, hiszen többek közt ezek miatt is van meg az esélye az országnak, hogy elkerülje a srí lankai helyzethez hasonló veszélyzónát, illetve mentőcsomagot.

Pakisztán

A térség másik problémás állama Pakisztán, ahol május vége óta 90 százalékkal emelkedtek az üzemanyagárak, ami azért következett be, mert a pakisztáni kormány megszüntette az eddigi üzemanyag-támogatást. Mindezt az indokolta, hogy visszafogja a kormány kiadásait, miközben az IMF képviselőivel a mentőprogram folytatásáról tárgyalnak. A pakisztáni gazdaság számára a fő kihívást az iszonyatos mértékű drágulás jelenti: a júniusi éves infláció 21,3 százalékos értékkel 13 éves rekordot döntött meg. Srí Lankában, Laoszban és Pakisztánban közös, hogy mindhárom ország alacsony devizatartalékkal rendelkezik, ami utóbbi ország esetében tavaly augusztushoz viszonyítva a felére csökkent.

Pakisztán teljesítette az IMF egyik legfontosabb követelését, ami a mentőprogram folytatásának feltétele: egy évre 10 százalékos adót vetettek ki a nagyiparra azért, hogy 1,93 milliárdos bevételre tegyenek szert, miközben igyekeztek csökkenteni az állami bevételek és kiadások közti differenciát. Ha ezeket az alapokat sikerülne felszabadítania a pakisztáni kormánynak az IMF-től, akkor más pénzügyi hitelezők is szívesebben nyújtanának hitelt, így akár az Egyesült Arab Emírségek és/vagy Szaúd-Arábia is.

A súlyosbodó gazdasági helyzetnek a politikára is hatása volt: kiszorították a hatalomból Imran Khant az eddigi pakisztáni miniszterelnököt, aki korábban ígéretet tett a problémák megoldására. A gazdasági helyzet romlásának az utóbbi időszakban voltak jelei, amit szokatlan kijelentések támasztottak alá: az egyik pakisztáni miniszter például arra kérte a polgárokat, hogy fogyasszanak kevesebb teát, hogy ezzel is csökkentések Pakisztán importszámláit. Itt Kína szerepe megint fontossá válik, ugyanis a pakisztáni adósság nagyjából ¼ része kötődik a kommunista államhoz. Ez valószínűleg növekedni fog a jövőben, hiszen a közelmúltban Pakisztán megújította a kereskedelmi hitelkeretét Kínával, ami növelte a devizatartalékait.

Maldív-szigetek

A Maldív-szigetek vonatkozásában a fő problémát az elmúlt években megduzzadt államadósság jelenti, amely már jóval a GDP 100 százaléka felett jár jelenleg. Srí Lankában és a Maldív-szigetekben közös vonás, hogy mindkét gazdaság erősen függ a turizmustól, amit a pandémia megakasztott. Nagy általánosságban azoknak az államoknak van hasonló magasságokban az államadósság-rátájuk, amelyek nagy mértékben függenek a turizmustól. Emellett a Maldív-szigetek különösen ki van téve az üzemanyagárak drasztikus emelkedésének, hiszen gazdasága nem diverzifikált.

Ugyanakkor az adóssággal kapcsolatban a jövő egyáltalán nem bíztató a Maldív-szigetek számára, amit a JPMorgan amerikai befektetési bank előrejelzése is alátámaszt: reális esélye van annak, hogy a szigetország, amely kedvelt üdülőhely is, 2023 végére nem lesz képes adósságának teljesítésére, amivel könnyen Srí Lanka sorsára juthat.

Banglades

Bangladesben májusban kezdődtek a problémák, mikor 8 éves rekordot döntött az infláció 7,42 százalékos értékkel. A kormány ebben az esetben gyorsan fellépett a devizatartalékok csökkenése ellen: felléptek a nem létfontosságú importtermékek visszaszorítása érdekében, korlátozták a szabályokat a tengerentúlon élő migránsok millióinak hazautazása érdekében, valamint csökkentették a tisztviselők külföldi utazásait. Srí Lanka, Pakisztán és Banglades hasonlít abban, hogy folyó fizetésimérleg-hiánnyal küzdenek, amit azért nehéz kezelni, mert ezek a kormányok komoly ellenszéllel találják szemben magukat a szubvenciók növelésével.

A három ország közül Srí Lanka és Pakisztán fordult az IMF-hez és különböző kormányokhoz pénzügyi segítségért, viszont Banglades számára annyiból volt más a helyzet, hogy teljesen újra kellett priorizálnia a kormányzati kiadásokat, valamint korlátoznia kellett a fogyasztói tevékenységeket.

Összességében az emelkedő energiaárak és élelmiszerárak együttesen fenyegetik a pandémia által megtépázott világgazdaság egészét. A világgazdasági rendszeren belül azokat a fejlődő országokat, amelyek évet óta jelentős kölcsönöket vettek fel – többnyire, mert arra kényszerültek – egyre inkább azt tapasztalják, hogy egyre gyengébb lábakon állnak, amit az infláció miatt a kamatlábak emelése világszerte súlyosbít, és mindez együttes következménye, hogy gazdaságuk kevésbé lesz reziliens.

Borítókép: MTI/ AP/ Eranga Dzsajavardena