Az elmúlt hetekben egyre több híradásban számolnak be azonosítatlan repülő tárgyakról, melyekről felvételek is készültek, és miután ezek kiszivárogtak még az Egyesült Államok Haditengerészete sem tudott egyértelmű magyarázatot adni a jelenségekre.
Június 25-én az amerikai Nemzeti Hírszerzés igazgatója közzétette a régóta várt jelentést, melyet az Unidentified Aerial Phenomena Task Force, (UAPTF) azaz az Azonosítatlan Légi Jelenségek (UAP) munkacsoport készített. A kilenc oldalas dokumentum kevés konkrétumot tartalmaz, de cáfolja azt az előzetes várakozást, hogy a jelentés, egyes észlelések magyarázataként, megszünteti az USA bizonyos titkos programjait.
Nem igazán meggyőző magyarázatok
A jelentés ezeket a beazonosíthatatlan légi jelenségeket úgy határozta meg, mint „levegőben található objektumok, melyek azonnal nem azonosíthatóak”. A definíció nem nevezhető konkrétnak, és így nem meglepő, hogy az észlelések több lehetséges magyarázatát is felsorolták. Ezek szerint az azonosítatlan repülő jelenségek lehetnek:
Nem voltak hatékonyak az esetek felderítésében
Az elemzés 144 észlelést vizsgált, melyek közül 80 esetben több megfigyelő észlelte az adott jelenséget. Ezekben az esetekben az UAPTF szerint nagyobb a valószínűsége, hogy a jelenség valamilyen valós fizikai objektum lehetett. A 144 esetből a jelentés mindössze egyetlen felderített észlelést említ, amikor kiderült, hogy egy nagy léggömb eresztett le, és azt látták az észlelők.
A külföldi ellenséges erők rendszereit illetően az elég homályos jelentés szerint a hírszerzésnek jelenleg nincsenek adatai arra vonatkozóan, hogy bármely légi jelenség egy külföldi adatgyűjtési program részét képezné, vagy egy potenciális ellenség jelentős technikai fejlődését mutatná. Az amerikai szervek által használt eszközök tekintetében a beszámoló szerint a hírszerzés nem tudja megerősíteni, hogy bármelyik észlelést okozhatták ilyen eszközök. A jelentés tehát egyáltalán nem jut határozott következtetésekre, aminek nyilvánvaló célja, hogy jelentősebb forrásokat szerezzen a további felderítési eljárásokra.
A katonai létesítményeket kifejezetten szeretik a UAP-k
A dokumentum hangsúlyozta a rendelkezésre álló adatok korlátait, hiszen a készítők szerint az észlelések nagy változatosságot mutatnak, és nem állnak rendelkezésre olyan nagy számban, hogy azokból konkrét trendekre vagy eredményekre lehetne következtetni. Mindazonáltal a jelentés kimondja, hogy az UAP megfigyelések az Egyesült Államok katonai kiképzési és gyakorlatozási területei körül összpontosulnak. Azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a minta egy gyűjtési torzulás eredménye is lehet, hiszen az ilyen jellegű objektumok körül lényegesen több érzékelő működik, mint más területeken. A War Zone weboldal a közelmúltban csaknem két tucat olyan eseményről számolt be, amelyeket a Szövetségi Légyügyi Hivatal rögzített, és amelyek a keleti partvidéken és délnyugaton a katonai objektumok közelében észleltek. A keleti partvidéki megfigyelések legalább 2013-ig nyúlnak vissza, ahol a haditengerészet pilótái többször jelezték már biztonsági aggályaikat a jelenségekkel kapcsolatban.
Rejtélyes részletek, kevés konkrétum
A jelentésben több érdekes hivatkozás is szerepel. Ilyen például, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló adatok ellenére, a UAPTF szerint, lehetséges az észleléseket csoportosítani az objektumok alakja, mérete vagy azok meghajtási mechanizmusa szerint. Nem világos azonban, hogy a dokumentum milyen meghajtási mechanizmusra hivatkozik. Ezek valószínűleg lehetnek propelleres, rotoros, a levegőnél könnyebb, sugárhajtású, vagy valamilyen ismeretlen kategóriába tartozó objektumok. De ezekre a technológiákra vagy a meghajtás formáira nem tér ki a jelentés.
A dokumentum készítői arról is beszámolnak, hogy 21 jelentésben leírt 18 olyan incidenst vizsgáltak, ahol az azonosítatlan repülő tárgy szokatlan mozgásmintákat mutatott. Azonban ezeket a szokatlan mozgásmintákat sem mutatják be részletesen, csak felületesen jegyzik meg, hogy némelyik hirtelen manőverezéssel járt. Másik esetben az élénk szél ellenére az objektum mozdulatlan maradt a levegőben, de olyan is volt, amelyik jelentős sebességgel haladt látványos meghajtási eszköz nélkül. A UAPTF kommentárja szerint a szokatlan repülési jellemzők észlelése az érzékelők tévedésének, hamisításnak vagy a megfigyelők félreértésének az eredménye lehet, így ezek további komoly vizsgálatokat igényelnének a pontos azonosításhoz.
A UAPTF kijelentette, hogy van némi bizonyítékuk arra, hogy a repülő objektumok milyen módon képesek elérni gyorsulást, illetve hogyan azonosítják magunkat. Az azonosításra való utalás valószínűleg a lopakodó technológia valamilyen aspektusára utal, amely hagyományosan a radar- vagy infravörös jelek, illetve az audio és vizuális azonosítás blokkolását eredményezi. Konkrétumokat azonban nem említenek, azt viszont megjegyezték, hogy további elemzésekre lesz szükség, más csoportok és műszaki szakértők bevonásával. A jelentés szerint ezek a vizsgálatok tudják majd megállapítani azt is, hogy sikerült-e valamilyen áttörést jelentő technológiát felfedezniük.
Számos nemzetbiztonsági kockázatra derült fény
Bár a jelentés alapját képező adatok hitelessége nagyrészt megkérdőjelezhető, a dokumentumban mégis megállapítják, hogy az azonosítatlan légi jelenségek veszélyeztetik a repülést, és kockázatot jelenthetnek nemzetbiztonsági szempontból is. Ezt igazolja, hogy 11 olyan incidensről tudnak, ahol UAP is érintett volt egy balesetben. A jelentés azt is elismeri, hogy ezeknél is nagyobb veszélyt jelenthet a katonai létesítmények és tevékenység elleni kémkedés, vagy egy esetleges, a védelmi rendszer áttörésére alkalmas repülési technológia. A hatékonyság érdekében szükséges volna a mintázatok egységesítése és mélyebb elemzése, illetve a hasonlóságok és egyezések felismeréséhez lehetséges eszköznek tekintik a mesterséges intelligenciát és a gépi tanulás alkalmazását.
A légierő egyelőre kimaradt a vizsgálatból
Az adatok tekintetében a jelentés kimondja, hogy az esetek többségében az amerikai haditengerészet készségesen nyújtott információkat az észlelésekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok Légiereje viszont nem szerepel ebben a kutatásban. Pedig a légierő 2020 novemberétől egy féléves kísérleti programot indított, hogy adatokat gyűjtsön azokról a területekről, ahol a legnagyobb a valószínűsége a UAP-val való találkozásnak. Az már szintén nem derül ki a jelentésből, hogy hol vannak ezek a területek. Ugyanakkor az amerikai Nemzeti Légügyi Hatóság kiemelkedő szerepet játszott mind adatgyűjtőként, mind adatkezelőként, és a UAPTF beszámolójában megemlíti, hogy megkezdte az adatok begyűjtését a légügyi hatóságtól.
További forrásokat vár a UAPTF
Amint az várható volt a jelentés az azonosítatlan légi jelenségek elemzésére szolgáló konkrét központ hiányára mutat rá, illetve a beruházás anyagi forrásainak növelését kéri zárásképpen. De ezt a részt sem fejtik ki részletesen a hírszerzési stratégiára, a technikai ütemtervre és a programtervezetre való hivatkozáson túl, melyek egyébként a nyilvános jelentésben nem szerepeltek. A konkrétumok leginkább csak az esetek számában nyilvánulnak meg, azonban a közvéleményt foglalkoztató kérdések nagy részére nem ad válaszokat.
A Védelmi Minisztérium nem adott megnyugtató válaszokat
A War Zone idén márciusban egy drámai eseménysorozatról számolt be, melynek során ismeretlen repülő objektumok „zaklatták” a haditengerészet hajóit Dél-Kalifornia partjainál. Az incidenssel kapcsolatban megkérdezték a Honvédelmi Minisztériumot, hogy pontosan mi történt, milyen intézkedéseket hajtottak végre ezzel kapcsolatban, és egy következő hasonló esemény során a haditengerészet és a Védelmi Minisztérium képes volna-e eredményesebb reakcióra? Az oldal azóta sem kapott választ ezekre a kérdésekre.
Ugyanezen kérdések átgondolása kijózanítóan hathat a jelentéssel kapcsolatban. Hiszen a dokumentum tanulsága szerint a UAPTF viszonylag keveset tud a múltban történt ilyen jellegű eseményekről. A korlátozott adatkészletre hivatkozva képtelenek a részletes elemzésre, bizonytalanok a veszélyt jelentő külföldi technológiákat illetően, de még a saját eszközeikkel való kapcsolattal sem tudják magyarázni az eseményeket. Ráadásul 144 esetből mindösszesen egyet sikerült megoldaniuk.
Nagyobb összefogásra és hatékony együttműködésekre van szükség
A megoldás abban lehet, hogy ha eredményesebb az adatok begyűjtése, például a Nemzeti Légügyi Hatóságtól is. Ugyanakkor nehézséget jelent, hogy pont a Nemzeti Légügyi Hatóság meg sem őrzi nyilvántartásában a negyvenöt napnál régebbi eseményeket. Emellett az Atlanti Haditengerészeti Légierő (AIRLANT), a haditengerészet keleti parti fő repülési parancsnoksága úgy nyilatkozott, hogy nincsen nyilvántartása a közelmúlt számos rendhagyó eseményről. Ennek az lehet az oka, hogy a War Zone értesülései szerint nincs érvényben lévő eljárásrend az ilyen események nyilvántartásba vételéről és az adatok őrzéséről. Így arra vonatkozó rendelkezés sincsen, hogy az adatokat hogyan kell őrizni, vagy kell-e egyáltalán egy évnél tovább, kivéve persze olyan esetekben, amikor konkrét vészhelyzeti riasztás történt.
Az UAP a pilóták réme
Feltűnően hallgat a jelentés azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő azokkal az azonosítatlan repülő objektumokkal, melyek potenciális nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek. A dokumentum nem kínál lehetséges fizikai megoldást egy olyan problémára, amely mostanában rendszeresen veszélyezteti a repülés biztonságát. Ezen pedig a jobb adatgyűjtés is csak nehezen segíthet. Hiszen annak érdekében, hogy a pilóták és az amerikai létesítmények ne legyenek veszélynek kitéve, szükség volna a légi jelenségek valódi azonosítására, hiszen csak így akadályozható meg, hogy a levegőben váratlanul szembe találkozzanak egy repülő szerkezettel.
Kis létszám, szegényes kapcsolatok: ennél több kell az eredményességhez
Azonban nem lehet kizárólag a UAPTF-et hibáztatni ezek miatt a problémák miatt. Sok vélemény szerint a jelentést készítő munkacsoport összesen három személyből állt. Így valószínűsíthető, hogy ez a maroknyi ember nem rendelkezett széleskörű hozzáféréssel a kiemelt titkos programokhoz, ami azt eredményezte, hogy lehetetlen volt azokat, mint magyarázatokat kizárni. Ezen kívül nem lehet tudni, hogy a munkacsoport milyen hozzáféréssel bírt a felderítési hatóságok analitikus eszközeihez. Azonban a jelentés nem konkretizáló jellege arra enged következtetni, hogy ezek a hozzáférések korlátozottak voltak.
Azért nem teljesen haszontalan a mostani jelentés
Vannak a jelentésnek pozitív aspektusai is. A részletek hiánya ellenére megállapítja, hogy jelentős védelmi és biztonsági hiányosságok merülnek fel a probléma kapcsán. Ennek a résnek pedig ösztönöznie kell a törvényhozókat és a Védelmi Minisztériumot a határozottabb fellépésre. Ebbe az irányba mutat a Védelmi Minisztérium bejelentése, miszerint a UAPTF küldetését formalizálják, és tervezik, hogy javítsák a szervezet hozzáférését a szükséges információkhoz. Továbbá a Szenátus hírszerzéssel foglalkozó választott bizottságának két elnöke nyilatkozatban hangsúlyozta a további kutatás fontosságát, mivel szerintük szükség van a kérdés komoly és megnyugtató kezelésére. Látszólag erre a nyilatkozatra más törvényhozók is pozitívan reagáltak.
A technika fejlődése növeli a lehetőségek számát
Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a jelentés előzetes jellegű, és remélhetőleg a UAPTF egyre kifinomultabb választ talál a problémára. Ez a vizsgálat arra már mindenképpen jó volt, hogy a veszélyre és a megoldandó feladatokra irányítsa a fókuszt. Korábban könnyű volt az azonosítatlan repülő objektumokról szóló jelentéseket szellemtörténetekként félresöpörni. Azonban a technika fejlődésével az égbolt forgalma összetettebbé vált, megjelentek az új drón- és léggömb-technológiák, valamint számos egyéb újdonság és a régi eszközök is jelentős változáson estek át.
Lehetnek ezek összetett repülő szerkezetek, melyek a haditengerészet hajói felett lebegnek, vagy az aktív atomreaktorok körül reflektorokkal keringő eszközök, esetleg olyan repülők, melyek képesek fél méterre megközelíteni egy F35-öst. Ezek stratégiai rakétavédelmi elemek felderítését vonják maguk után. A technológia tehát fejlődik, és rejtélyes esetek tucatjait okozza.
A közvélemény nehezen lát túl a földönkívülieken
A témával kapcsolatban az egyik állandó nehézség a szenzációhajhász légkör, amely folyamatosan áthatja a kérdést, évtizedek óta. Az azonosítatlan légi jelenségeket mind a média, mind a nyilvánosság, de még néhány korábbi védelmi tisztviselő is szívesen használja a földönkívüliekkel való riogatásra. Ez a tendencia pedig folyamatosan akadályozza a tények feltárását és a tisztánlátást. A témában született cikkek közül csak nagyon kevés foglalkozik a védelmi és hírszerzési kérdések részleteivel, annak ellenére, hogy a jelentést a Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság és a Védelmi Minisztérium közösen készítette, a Szenátus hírszerzéssel foglalkozó választott bizottságának megbízásából. Ezek helyett a hangsúly általában sokkal inkább az idegenekkel kapcsolatos aspektusokra helyeződött.
A szenzáció helyett koncentráljunk a veszélyekre
Az azonosítatlan repülő objektumokra tehát, ahogyan a UAPTF is rámutat, sokféle magyarázat lehet. Az azonban bizonyos, hogy ezek az észlelések és események a kollektív érettségünk és intelligenciánk fokmérői. Könnyű ugyanis belemerülni az idegenekről folytatott vitákba és spekulációkba. Viszont, amíg a jelenségek földönkívüli eredetéről vitáznak, a hadihajók és az atomreaktorok nemkívánatos látogatásoknak lehetnek kitéve ismeretlen repülő szerkezetek által, amik jelentősen veszélyeztetik a pilótákat is, akik sosem tudhatják, mikor jön velük szembe egy ilyen objektum.
Az amerikai haditengerészettől kiszivárgott hírszerzési adatokból kiderült, hogy Kína hajóépítési kapacitása meghaladja a 23,2 millió tonnát, ami 232-szer több, mint az Egyesült Államoké.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
