Úgy hiányzott már egy egyházellenes LMBTQ-horrorfilm, mint egy falat kenyér

2024. július 01. 18:53

Már megint belebújt valakibe az ördög, de ezúttal nem Russell Crowe menti meg Amorth atyaként, hiszen éppen ő az áldozat.

2024. július 01. 18:53
Ördögűzés
Böjtös Gábor
Böjtös Gábor

Nyitókép: Fórum Hungary/Miramax

Azt az egyetlen rossz dolgot tudom felhozni az újságírás ellen, hogy ha valaki úgy reagál egy cikkemre, nem tudom egyből egy asztal mellé invitálva átbeszélni vele a témát. És nem, az internetet ezzel ne keverjük össze – avagy azt a platformot, 

ahol sokan csak a frusztrációjukat engedik szabadon, sokszor mindenféle logika, vagy éppen arc és név nélkül. 

De hogy konkrét példát is mondjak, többször előkerült már a horrorfilmes téma. Hát micsoda eretnekség ezekről írni, pláne egy olyan oldalon, mint a Mandiner. De miért is? Hiszen egy jó horror (film, regény, játék – mindegy is) egyfelől segíthet traumákat feldolgozni vagy félelmeket legyőzni azzal, hogy szembenézünk velük. Egyfelől, de van ennél fontosabb hatása, már amellett, hogy sok esetben szórakoztat.

Ezt is ajánljuk a témában

Ördögűzés

Ne Istent féld, hanem az ördögöt!

Akkor most egy másik téma! De mindjárt összekapcsolom a kettőt. Szóval a vallásos társasjátékoknál is jött a dohogás, miszerint a bibliát kell olvasni, játszani lényegében bűn. Már miért lenne? Pláne, ha azzal a játékkal a hit felé lehet húzni olyat is, aki egyébként erre nem lenne vevő. 

Nem jobb játékos módon ismertetni meg valakivel a vallást, mint azzal, hogy „haver, a pokol tüzében fogsz égni”?! 

Főleg, hogy ezt a megközelítést maximum az Ószövetség alapján hozhatjuk fel. Jézus azóta feláldozta magát a bűneinkért; a szeretet képében fontosabb üzenetet hozott; de egyébként is egy megbocsátó Isten vár ránk, nem pedig a bosszúálló és haragos, amely viselkedés egyébként is inkább másra illik. És hogy miért lehet még jó egy horrorfilm? Többek között azért is, hogy ezt bemutassa.

Ezt is ajánljuk a témában

Ördögűzés

Az 1973-as Az ördögűző vagy a 2006-os Ördögűzés Emily Rose üdvéért filmeket látva az emberek kilencven százaléka nem egy sátánista szektához rohan, hogy belépve dicsőítse az ördögöt, hanem inkább elgondolkodva értékeli át azt, amit a téma iránt érez. A megmentő szerepét a vallás, a pap, az egyház, végső soron Isten veszi magára. Kihez fordulhatok tehát, ha bajban vagyok? Mindenki magában keresse a választ, még úgy is, hogy sokan hajlamosak félreérteni az egyik legfontosabb üzenetet: ha én magam semmit nem teszek valamiért, azt nem is kapom meg. De ha segítséget kérek és teszek is érte, akkor az esetek többségében nyitott kapukat döngetek. 

Egyébként pedig a sátán legnagyobb hazugsága maga a LaVey-féle dogma és annak ateista leágazása. „Nincs Isten, se sátán, csak én vagyok, aki mindennél jobban számít.” Hát hogy ne lenne szükség horrorfilmekre, amik megmutatják a gonosz valódi arcát és praktikáit?

Az eredeti ördögűző nyomában

Az új, 2024-es Ördögűzés ígéretes felütéssel és képi megoldásokkal kezd, miközben egy forgatási helyszínt járunk be, ahol a pap szerepét magára vállaló színész gyakorol. Majd meghal. Így örökli meg a pap karakterét Russell Crowe, avagy Tony, aki felesége halálát követően éveket töltött apátiában, alkohol és drog okozta mámorban, eközben elidegenítve a saját lányát is. De most itt a kiugrási lehetőség, ami nagy változást hozhat a színész életébe, amire szüksége is van ahhoz, hogy lányával rendezze a viszonyát. De ahogy az sejthető, a gonosz ott ólálkodik Tony körül, aki hiába kap segítséget, lassan ismét elmerül a már ismert sötétségben.

Ördögűzés

És ennyi, ez a nagy sztori, ami a miérteket és hogyanokat eleve mostohán kezeli, sőt számos szempontból igen gyenge lábakon áll, de legalább a megvalósítás sem sokkal jobb. Mármint önmagukban megvizsgálva a különálló elemeket egyik sem borzalmas. Például a zene és a fényképezés sem. De nem is emelkednek az átlag fölé. Összeömlesztve mindent, majd egy koherens egészként nézve a végeredményt, az a helyzet, hogy semmi nem működik.

Sem a sztori, sem a rémisztgetés, sem az emberek közötti kapcsolat, sem a családi viszony. A kilencvenes években, még az Angyalok háborúja idejében kezdő Adam Goldberg karakteres és felismerhető; a jobb sorsra érdemes Sam Worthington hiába tesz meg mindent, a végeredmény olyan, mintha a lelátón buzdítaná jobb játékra a csapatot; Crowe meg a viszonylag jó indítás után már csak bohóckodásra képes. Pedig a Maga a pokol című filmben egész jó volt, sőt ennél még a lázadó rockerként viselkedő Amorth atya szerepében is jobban teljesített a tavalyi A pápa ördögűzőjében, ami szintén nem lett az év horrorja.

Ezt is ajánljuk a témában

Oscart azért még kaphat

De ha nem is jó film, az Ördögűzés azért legalább minden kvótának eleget tesz. A készülő filmben megszállt lány afroamerikai, aki persze sokkal szebb és nőiesebb, mint Tony rút kiskacsának beállított fehér, fiús lánya, együtt pedig az LMBTQ-kívánalmaknak is megfelelnek, ami fontos dolog egy filmben. Sőt, még egy kis egyház-szapulásnak is jutott hely és idő, mert hát Tony persze vallásos iskolába járt, ahol a papok molesztálták a fiúkat.

Ördögűzés

Szóval lehetett volna ezt jól is csinálni, de nem sikerült. Hogy a rendező, Joshua John Miller a fia az eredeti Az ördögűzőben játszó Karras atyának, az láthatóan nem felelősség volt számára, hanem egy lehetőség, ami önmagában semmit nem ér. Az elején még a méta is működik, ahogy felemlegetik a műfaji filmeket, de identitás és koncepció nélkül széthullik az egész, és a végeredmény éppen csak fogyaszthatóbb, mint a borzalmasra sikeredett, 2019-es Fekete karácsony-remake. De legalább annyira felesleges megnézni. 

A 95 perces Ördögűzés július 4-től nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott. 

 

Összesen 106 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2024. július 01. 21:44 Szerkesztve
Fizikus léven engem elbüvölnek a különleges állapotok, amelyek az atomok világában teljesen mindennapaiak. Az amikor valami önmagának az ellentéte tud lenni, ott kezdödik az igazi varázs. Aztán rájöttem, hogy a nemi és gender kapcsolatok tulajdonképpen nagyon hasonlítanak az atomi összefüggésekhez. A protonok, a nagy darab lusta macsók ott ülnek bennt középen, azt hiszik, hogy ök fujják a passzát szelet, aztán egy fenét. Az elektronok ott rohangásznak körülöttük és ök csinálják az igazi fesztivált. A legjobban az tetszik az LMBTQ-ban, hogy lehetséges olyan biológiai férfi, akiböl nö lett, de leszbikus nö. És persze ennek a pandantja is megvan : biológiai nö, aki férfit csinált magából, de buzi lett közben. Egy fizikus ettöl a jelenségtöl nem lepödik meg, mert ilyesmi a kvantumfizában is ismert jelenség.
2024. július 01. 21:25 Szerkesztve
Tja az LMBTQ.... Diákélményem is van ezzel kapcsolatban, mármint szemlélöként... A gépipari technikumban volt egy fickó, aki állandóan összekeverte az száras csavarokat az anyacsavarokkal. Neki az mindegy volt, csavar csavar. Egyszerüen nem látta a különbséget közöttük. Kezdetben próbáltuk neki megmagyarázni, hogy a száras csavart bele kell hajtani az anyacsavarba, vagy fordítva, lényeg hogy békében egyesüljenek, úgy lehet valamit rögzíteni velük. Mindhiába. Aztán másodikban, amikor már komolyabb gyakorlatok is voltak, a tanár idegrohamot kapott, amikor maglátta, hogy mit csinál a csodagyerekünk. A fickó úgy repült a suliból, mint egy Kinshal rakéte, még a technikum közelében se volt szabad neki tartózkodnia. Ha jól tudom, azóta óriási karriert futott be a LMBTQ-pályán. Azóta tudom, hogy tényleg van ilyen, de a gépektöl távol kell öket tartani...
Bell & Sebastian
2024. július 01. 21:11
Hatodik Sokan eljátszanak a témával, hogyan lehet kihajtani a nemkívánatos vendéget? Ettől sokkal fontosabb lenne megtudni, hogyan került belé? Egyre rémisztőbbek a tudományosnak tekinthető eredmények, mik szerint kora gyerekkorban szinte észrevétlenül. A drog a legkedvesebb eledele, attól hízik nagyra. Ami nekünk, gyalogparasztoknak sem haladja meg az értelmi képességeit, az csupán annyi, a drog egyformán káros, persze széles skálán, nincsen az a prevenció, ami ne érné meg a pénzét, bármennyibe is kerül. Modern világunk pestise a drog. Megöli a halhatatlan lelket.
Bitrex®
2024. július 01. 20:43
Talán említésre sem érdemes, hogy a rendező, Joshua John Miller buzi is, meg zsidó is.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!