Ördögűzés ma: mítosz és valóság

Itt egy vadiúj, 2024 novemberéből származó könyv egy gyakorló exorcista paptól kortárs esetekkel. Az ördögűzésről, idegen szóval exorcizmusról rengeteg tévhit kering világszerte. A főáramú vélekedés, mely ateista-materialista alapokon nyugszik, eleve kizártnak tartja valamiféle démoni befolyás lehetőségét, mivel nem fogadja el sem Isten, sem más szellemi lények létét. Így aztán áltudománynak nyilvánítja az exorcizmust, egy középkori maradványnak, amely a mentális zavarokkal való megküzdés vallásos formája volt, és amit ma már a pszichiátria és a pszichológia helyettesít; ráadásul rémtörténetek is keringenek félresikerült, halálos kimenetelű ördögűzésekről.

Pedig ördögűzők és pszichiáterek együttműködnek, és a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5-TR) aktuális kiadása tartalmazza a megszállottságot, mint amire nincs teljes magyarázat, és kultúra­függő interpretációk vonatkoznak rá. Emellett viszont a közvélemény imádja végigrettegni az ördögűzős filmeket, leginkább az 1973-as Az ördögűzőt, de kiemelhetnénk az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című 2005-ös alkotást is. Mindkettő megtörtént esetet dolgoz fel: a katolikus William Peter Blatty 1971-es horrorregénye, mely az előbbi film alapja, egy 1949-es esetet jár körül, Emily Rose amerikanizált változata pedig egy fiatal német hölgy, Anneliese Michel történetét meséli el.

Könyvünk szerzője, Carlos Martins ateistából lett amerikai egyházmegyés katolikus pap. A katolikus egyházban a mai napig kötelező minden egyházmegyében kinevezni egy exorcista papot – rendszerint igyekeznek olyat, akinek van valamilyen pszichológiai végzettsége, ha pedig nincs, ilyen tárgyú tanulmányokra ösztönzik. Martins atya könyve elején hangsúlyozza, hogy 

azaz a kereszténység sosem gondolt minden pszichológiai problémát teológiainak. Ezzel kapcsolatban határozatokat is idéz, például az 1583-as reimsi zsinatét, mely leszögezte, hogy az exorcistának körültekintően kell eljárnia, és meg kell győződnie arról, hogy páciensének valóban rá van szüksége, vagy inkább doktorra.

A kortárs exorcisták szorosan együttműködnek pszichiáterekkel, mint azt Don Gabriele Amorthnak, a római egyházmegye volt exorcistájának Ördögűzők és pszichiáterek című könyvéből is tudjuk. Carlos Martins is számos olyan esetet ír le, amikor ő küldött pácienst pszichológushoz – azonban szerinte számos esetben egyszerre van szükség mentális szakemberre és exorcistára. És ha valaki kételkedne: a pszichiáterek is küldenek pácienseket az exorcistákhoz, főleg ha a problémák megmagyarázhatatlanok, vagy paranormális jelenségek kísérik az illetőt. A megszállottság azonban rendkívül ritka, a többség kisebb problémákkal fordul exorcistához.

Az a közvélekedés sem igaz, hogy a megszállottság túlbuzgó vallásosokon kiütköző mentális zavar. Martins atya szerint az exorcistáknál kikötők többsége pont hogy nem vallásos, sokkal inkább olyasfajta modern, nem keresztény ember, aki óvatlanul belenyúlt valami okkult vagy ezoterikus dologba.

A paranormális jelenségek olyasmik, mint a filmeken? Martins atya ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy minden jelenséggel találkozott már, amit Az ördögűzőben látni lehet, kivéve a 360 fokban elforduló fejet. Talán ez a legmegdöbbentőbb jelenség az ügyet illetően, hiszen vagy mindenkit hazudozónak nyilvánítunk, aki ilyesmiről számol be, vagy ha elfogadjuk, akkor abból messzemenő következtetések és döntések vonhatók le.

Carlos Martins: The Exorcist Files – True Stories About the Reality of Evil and How to Defeat It. FaithWords, 2024

Nyitókép: Warner Bros. - Hoya Production / Collection ChristopheL via AFP